Miért hiszitek el, hogy igaz, amit a horoszkópok állítanak? Hogy az égitesteknek hatása van az életetekre?

Ja, nem bolondultam meg, nem is gúnyolódom.

Tök komolyan írtam mindezt.

Amúgymeg nyilván nem te vagy az egyetlen, aki ki van akadva az aszrtológiára.

Van egy barátom, az ezotérikus dolgok közül a legjobban az asztrológiára haragszik, mert szerinte is csalók.

Meg akarja védeni az embereket.

_

Van egy javaslatom.

Hagyjuk az érv ütköztetést.

Egyszerűen elmesélem, hogy mit jelent nekem az asztrológia. (De nem most mert már aludnom kell.)

Mert szerintem most kb. úgy állunk, ahogy egy másik barátom 20 éves korában.

Félt a kutyáktól.

Minden kutyától.

A kicsiktől kevésbé, de félt.

Nem tudott megbízni egyikben sem, azokban sem, amelyek az utcájukban laktak és nap-mint-nap látta őket.

Kis korában szeretett volna kutyát, számtalanszor kérte a szüleit, hadd lehessen neki is, nem kell pénzt kiadni érte, jó lesz akármilyen kis korcs is, csak kölyökkutya legyen. Cuki kis szeretni való kutyus.

Nem lehetett.

A szülei megindokolták.

Ide a kertbe egy bolhafészket nem.

Hullik a szőre.

Majd nyalogat.

Szedhetjük utána az ürüléket. Úgy sem tudjuk mindig 100%-ig összeszedni, úgyis előbb-utóbb belelépünk.

Sok betegséget terjeszt v. terjeszthet.

Szóval ütköztették a kisgyerekkel a véleményüket, és nyilván övék volt az utolsó szó.

A szülők jól érveltek, amit mondtak azt helyesen mondták, tájékozottak voltak a témában, egyszóval igazuk volt.

18-20 éves korára ő is pontosan ugyanígy gondolta.

És igen, vannak olyan kutyák, amik alamuszi sunyi dögök.

Vannak acsarkodó, hamis kutyák.

Vannak elhanyagolt bolhafészkek, betegség terjesztő szánalmas roncsok is.

Ezek is mind igazak.

De hát azért a kutya és az ember VISZONYA messze-messze nem csak ennyi.

Természetesen a barátom is tudta mindezt, de nem akart kutyát akkor sem, amikor már fiatal felnőttként megtehette volna.

Olyan erős volt benne az önmagában igaz és nagyon is logikus érvelés csomag.

És nem segített, hogy "Ne félj, nem bánt!" Olyankor sem, amikor messze lerítt, hogy TÉNYLEG semmilyen fenyegetést nem jelent, mert teljesen szelíd, nyugodtan viselkedik, hallgat a vényszavakra és még játszásképpen sem akar ugrálni.

És természetesen ő maga is, ezen az érvelés-csomagon kívül is, nagyon sok mindent tudott a kutyákról. Elméleti dolgokat is, és hát azért voltak jócskán személyes tapasztalatai is.

De csak a KERÍTÉSEN TÚLIAK.

Én egyvalamiben biztos voltam.

Nem ismeri ELÉG MÉLYEN a kutyákat.

_

Van egy javaslatom.

Hagyjuk az érv ütköztetést.

Egyszerűen elmesélem, hogy mit jelent nekem az asztrológia. (De nem most, mert már aludnom kell.)

Mert szerintem most kb. úgy állunk, ahogy egy másik barátom 20 éves korában.

Félt a kutyáktól.

Minden kutyától.

A kicsiktől kevésbé, de félt.

Nem tudott megbízni egyikben sem, azokban sem, amelyek az utcájukban laktak és nap-mint-nap látta őket.

Kis korában szeretett volna kutyát, számtalanszor kérte a szüleit, hadd lehessen neki is, nem kell pénzt kiadni érte, jó lesz akármilyen kis korcs is, csak kölyökkutya legyen. Cuki kis szeretni való kutyus.

Nem lehetett.

A szülei megindokolták.

Ide a kertbe egy bolhafészket nem.

Hullik a szőre.

Majd nyalogat.

Szedhetjük utána az ürüléket. Úgy sem tudjuk mindig 100%-ig összeszedni, úgyis előbb-utóbb belelépünk.

Sok betegséget terjeszt v. terjeszthet.

Szóval ütköztették a kisgyerekkel a véleményüket, és nyilván övék volt az utolsó szó.

A szülők jól érveltek, amit mondtak azt helyesen mondták, tájékozottak voltak a témában, egyszóval igazuk volt.

18-20 éves korára ő is pontosan ugyanígy gondolta.

És igen, vannak olyan kutyák, amik alamuszi sunyi dögök.

Vannak acsarkodó, hamis kutyák.

Vannak buta kutyák.

Vannak elhanyagolt bolhafészkek, betegség terjesztő szánalmas roncsok is.

Ezek is mind igazak.

De hát azért a kutya és az ember VISZONYA messze-messze nem csak ennyi.

Természetesen a barátom is tudta mindezt, de nem akart kutyát akkor sem, amikor már fiatal felnőttként megtehette volna.

Olyan erős volt benne az önmagában igaz és nagyon is logikus érvelés csomag.

És nem segített, hogy "Ne félj, nem bánt!" Olyankor sem, amikor messze lerítt, hogy TÉNYLEG semmilyen fenyegetést nem jelent, mert teljesen szelíd, nyugodtan viselkedik, hallgat a vényszavakra és még játszásképpen sem akar ugrálni.

És természetesen ő maga is, ezen az érvelés-csomagon kívül is, nagyon sok mindent tudott a kutyákról. Elméleti dolgokat is, és hát azért voltak jócskán személyes tapasztalatai is.

De csak a KERÍTÉSEN TÚLIAK. Vagy pórázon túliak.

Én egyvalamiben biztos voltam.

Nem ismeri ELÉG MÉLYEN a kutyákat.

_

A barátom próbált közeledni a kutyákhoz.

Kérdései is voltak, megpróbálta eltanulni másoktól, hogy ők hogyan csinálják.

Egyszerűen nem ment neki.

_

Még valami eszembe jutott.

Sok-sok ember van, aki elvan kutya nélkül. Ők kérdéseket sem akarnak feltenni. Elhatárolódnak.

Szerintem ez így jól is van.

De nem nagyon hallani olyat, hogy kutyások és nem kutyások győzködnék egymás. Vitatkozni sem igen szoktak.

A gyerekek, azok szoktak vitatkozni. De csak azért mert nem tudnak venni maguknak ill. megkerülhetetlen tényezők a szülők.

A kutyásoknak megvannak a maguk történetei, kinek-kinek a magáé, kivétel nélkül.

És ezek többnyire hosszú és főleg boldog történetek persze betegséggel és halállal "tarkított"-an.

Ezek szubjektív élmények.

A nem kutyásoknak jóval kevesebb történetük van.

További két részre osztható a csoport.

A kisebb csoportnak van ugyan történetük, de sokkal rövidebb, többnyire nyúlfarknyi és sokkal kevésbé boldog.

Olyan is van ami szín tiszta szomorúság.

Ezek is szubjektív élmények.

A nem kutyások nagy részének azonban SEMMILYEN saját történetük sincs.

Hiányzik a szubjektív élmény.

_

Nos, kedves kérdező és név nélküli alias #94.

Köszönöm, hogy rámutattatok az érvelési hibáimra és az ellentmondásokra… Teljesen magamba szálltam és önértékelést végeztem, aminek következtében úgy érzem meg kell követnem magam…

Ja... Nem is…

Megint két „kutyus” (Tegez, köszönöm a hasonlatot) akik csak „ugatni” tudnak, de „harapni” nem…

Biztos kevés volt az egy hét a válaszadásra… Vagy nem is, hisz nem érdemes ezzel foglalkozni, mert sokáig tartana és nem is érné meg, vagy mert lejáratjátok magatok… Ugye?! :P

Ezzel le is tudtátok, hogy a másiknak nincs igaza... Szóval ki is az, aki elképzelésének ellentmondó érveket és bizonyítékokat figyelmen kívül hagyva állít valamit?

És még mindig sehol egy jó kis vita… Tiszta pazarlás ez a fórum…

Ja igen, csak hogy az eredeti kérdésedre is választ adjak... Kicsit X-aktásan, mert úgy misztikusabb...

Mert hinni akarnak. (Ugye, hogy milyen egyszerű a válasz :)

Szerintem senki nem hiszi, hogy az égitesteknek hatása van az életére. Maximum a nap (alvás/ébrenlét) és a hold (valamiféle érzelmi befolyás, ha megtelik).

De mintha ezeket már korábban is írták volna...