Miért főznek még mindig az emberek (fiatalok) régi ételeket?

Mondjuk mert szeretik? Hagyományokat viszünk vele tovább pl . És csak azért, mert mostmár XXI. Század van és nem a XVIII. attól még megeszem a rakott krumplit vagy töltött káposztát .

Érdekelne, hogy te miket eszel amúgy mert a legtöbb étel receptjét nem ma találták ki..

Azért eszik az emberek ezeket a hagyományos ételeket, mert létezik olyan, hogy szegénység. És van, amikor a családnak úgy kell kalkulálni az étkezést 3-4-5 főre, hogy minél kevesebb pénzből minél több kaja kijöjjön.

Pl paprikáskrumpli: 1 fej hagyma, néhány szem nagyobb krumpli, só, bors, pirospaprika

Krumplis tészta ugyanez, csak adsz hozzá fodros kockát és így máris több a kaja egy kicsivel. A rántott húst meg kb a világon mindenhol csinálnak. Ja nem, nálatok az ismeretlen...

Paprikás krumpli, krumplis tészta, káposztás tészta, töltött káposzta, főzelékek, pásztortarhonya, gulyásleves, pörkölt és még sorolhatnám... Ezek mind olyan ételek, amik kevés alapanyagból megvannak és több napra is lehet belőlük főzni.

És amúgy meglehet őket csinálni úgy is, hogy nem tocsognak a zsírban/olajban.

"Ok, akkor kulonboztessunk meg mondjuk egy toltott kaposztat (ezt pl pont szeretem, de evente 1-2 alkalommal eleg) "

De miért különböztessük meg?

Szerintem meg a töltött káposzta tré. Te miért eszed? Nem is egészséges.

A nyuggerek meg persze, hogy tésztát esznek szegények. Krumplit csak néha kapnak, tudod, választás előtt!

Régen én sem szerettem ezeket a kajákat, de rájöttem, hogy némelyik igen finom. Pl. paprikás csirke nokedlivel, tejföllel. Ma már szívesebben megeszem, mint egy hamburgert vagy pizzát.

Olvasva az 51-es hozzászólásod, annyit fűznék még az 56-hoz, hogy a legtöbb háztartásban valószínűleg megvan a kedvenc 10-20-30 étel, és többnyire azokat váltogatják. Ha valakinek a magyaros ízvilág jön be, akkor természetesen a hagyományos magyar kosztot főzi, ha pedig valaki szereti más nemzetek ételeit is, attól még ugyanúgy neki is meglesznek a kedvencei, amiket aztán gyakrabban főz.

Hozzáteszem, erre lehet az a válasz fog jönni, hogy xy soha nem főzi kétszer ugyanazt, mindig újat próbál, de az ilyen elég ritka szerintem.

Ha számszerűsíteni kellene, mi évente kb. talán 10 új receptet próbálunk ki. Ami ezek közül nagyon bejön, az bekerül a körforgásba. Van, ami évekig kedvenc, de aztán új kedvencek hatására kikopik a hétköznapokból, vagy csak változik idő közben az ízlésünk, és emiatt már egyáltalán nem főzzük. A magyaros ételek közül egyébként nagyon kevés félét főzök, kb. évente 5-6 alkalommal kerül ilyesmire sor.

Teljesen egyetértek ezzel. A mai világban, ami már ennyire egészségtudatos, nem igazán fér bele, ezeknek az általában magas szénhidrát és zsírtartalmú ételek rendszeres, nagymennyiségű fogyasztása. A környezetünk és szokásaink nagyban megváltoztak.

Egyébként nem értem, hogy erről miért nem beszél senki. Ezek az olcsó, proli magyar ételek, pl. lángos, ránott dolgok - finomított étolajat használva, húst-hússal - nem feltétlenül a legegészségesebbek, de ezentúl alapvetően nem is épp diétás fogások, egy ilyen alapétrend komoly változásokat igényel, ha az ember fogyni akar vagy súlyttartani, esetleg megkímélni magát az epekőtől vagy érelmeszesedéstől...

Mindenki csak arról beszél, hogy a fast food-ok milyen rosszak, de arról senki, hogy az ilyen jellegű otthoni (!) koszttól hogy ellehet hìzni!

Nem vagyok a magyar konyha ellen, imádom a lecsónkat, a tojásos ételeinket, a gombapörköltet és azt hogy hatalmas kúltúrája van a levesevésnek, de valahogy úgy érzem eléggé kiveszett belőle a kreatívitás (pl. nálunk itthon minden vasárnap van rántotthús és rizs - sokszor zöldköret nélkül - hiába mondom, hogy ez ìgy nem jó, olyan mintha anya nem ismerne más teljes értékű gabonát a rizsen kívül, pl. Árpagyöngye, köles vagy quinoa, a rántotthús pedig kötelező, mert vasárnap van..). Kísérletezni márpedig jó, és ehhez kitünő dolog más kultúrák ételeit főzni.

Őszintén, én nagyon unom, hogy otthon változatosság hiányában, mindig 4-5 féle étel váltakozik. Én főzök mást is, de alapvetően ez a magyar mentalitás.