Miért van az, hogy egyes emberek, még ha bele is nőnek a MAgyar konyhába, mégsem szeretik meg igazán és másféle ételeken élnek inkább? 30f

Mert a 21. században élünk :) Rendelkezésünkre állnak receptek, bármikor megkóstolhatunk szinte bármilyen ételt és beszerezhetőek az alapanyagok. 30 éve ez még nagyon nem volt így.

Ezzel együtt is, a többség többnyire magyarosabb jellegű ételeket fogyaszt és nem szusit készít reggelire.

Azért a te korosztályod már nem nőtt bele annyira, megismerhettétek a reformkonyhát, és az import árut, nagyobb lett a kínálat, lett miből válogatni.

Manapság már szinte minden nép élhet a lehetőséggel, hogy ne csak azt egye amit a földje kínál, és él is vele. Biztos van olyan norvég is, aki már unja a lazacot, és enne valami mexikóit. Receptekből sem vagyunk híján, már bárki bármilyen új recepthez hozzájuthat interneten.

Azt se felejtsd el, hogy már régen is vettünk át dolgokat németektől, törököktől, sok magyarnak hitt étel van ami nem is magyar eredetű. Tehát régen is vágytak újításra.

Szerintem nem neveltetésen múlik az ízlés. Mi is disznóvágáson nőttünk fel, és szeretem a magyar ételeket is, pl. bármilyen pörköltet, de imádom a tenger gyümölcseit is. Nem szeretnék senkit megsérteni, de azt is gondolom, hogy valamilyen szinten műveltség és nyitottság kérdése is, hogy valaki túl tudjon lépni a pörköltön és a rántott húson, és kimerje próbálni a világ más ételeit is.

Többnyire azért nem tudnak túl lépni, mert nem ismerik, nem hallottak róla.

A minap volt egy olyan kérdés, hogy Hogyan a legfinomabb elkészíteni a kenguru húst?

Erre jött néhány troll válasz, mert azt hitték a kérdés kamu. Olyanoktól akiknél a húsáru kimerül a baromfiban és a sertésben. Nem tudják, hogy itthon már szinte bármit be lehet szerezni. Én is ettem már kengurut.

Felnőtt korunkra alakul ki az egyéni ízlésünk, amit magunk alakítunk a saját tapasztalataink alapján, és mint ahogy a testvéreinkkel nem ugyanolyan ruhában járunk, nem ugyanazt a zenét szeretjük, így az étkezésben is elkanyarodik az érdeklődésünk.

Nekem módomban állt - már csak a koromnál és a munkámnál fogva is - a világ számos ételét megkóstolni. Egy valamire nem tudtam magam rávenni, az a rovarok, nyüvek evése, mert ezektől élő állapotukban is iszonyodom és szinte sokkot kapok, ha valami rám mászik.

Egy szó mint száz, miután kielégítettem a kíváncsiságom, mindig visszatértem magyar-szlovák-erdélyi (apám felvidéki volt, anyám erdélyi) konyha ízeihez.

Erdély maga egy csoda, hiszen nemcsak számtalan gyönyörű hellyel büszkélkedik, hanem gasztronómiai ízvilága is egyedülálló. Gazdag és sokoldalú, a maga sajátos zamatával. Egy olyan hely, ahol egyedi módon keveredtek az e földön együtt élő magyarok, románok, szászok, örmények és zsidók konyhájának sajátságos ízei.

Ezeken belül is a finomított, személyemre szabott változatot követem, ami kevés zsiradékot és nem feltétlenül búzalisztet használ.

Cukrot, sót módjával teszek, viszont a fűszerek adta lehetőségeket maximálisan kihasználom.

Tökéletes ételeket tudok készíteni egy gramm hozzáadott zsír nélkül, a hús saját kifőlő zsírjával, vagy megsütöm a flekkent zaftosra, egy szem zsiradék nélkül.

Nekem a magyaros főzés nem a zsírtól tocsogó pörköltből áll, millióféle étel van, csak ismerni kellene.

Minden náció ételét lehet egészségtelenül elkészíteni és a magyar gyomornak is lehet egészségesen kedvezni. De ezt már főzéskultúrának nevezik.

Az ízléseken meg kár vitatkozni!

Én sem szeretem a magyar konyhát, pedig szintén azon nőttem fel. Gyerekként sem szerettem. De azt kellett enni, ami van, nem volt válogatás.

Amikor elköltöztem otthonról, akkor végre azt ettem, amit szerettem. Azóta is így van.

Sok új ételt készítettem szüleimnek, és érdekes módon nekik is ízlik. Annyira, hogy van, amit már ők is főznek rendszeresen. Nekem a magyar konyha unalmas, egyhangú, minden paprika-hagyma ízű.

ma 09:11

Mi tavaly Thaiföldön megkóstoltuk a sült skorpiót és sült tücsköt. Bevallom először öklendeztem egyet, de összességében olyan íze van egy csirkefalatkának. A skorpió amit csak simán olajban sütöttek (és pálcikára volt húzva mint egy nyalóka) annak volt egy kissé fura zöldséges íze is. Nem volt rossz, de soha többé nem ennék ilyet.

Igazából az izlést sok dolog befolyásolja.

Pl. koleszos koromban azt vittem fel koliba ami hétvégén a kaja volt. Igen a nagyim minden vasárnap egy kotla rántotthússal küldött fel. 3 év után eljutottam oda, hogy rosszul vagyok a rántotthústól. Régen még a szagát és látványát sem tudtam elviselni. Mára ez már finomodott. De ha meg kell ennem (néha próbálkoztam), akkor utána rám tör az émelygés. Kb. semmi zsírban sült cucc nem jöhet szóba nálam, mert rosszul leszek tőle.

Kiskoromban imádtam a ketchupot, most meg nem ízlik.

Vagy karácsonykor annyira dömping van bejgliből, hogy megutáltam ezt a süteményt (és a mézeskalács is jó eséllyel pályázik erre a posztra). Szaloncukrot sem ettem már 3 éve ugyanezért.

Én szeretem a magyar ételeket, és a medditerrán konyhát, főleg az olaszt. Ez a 2 favoritom van, de más más nemzetek ételeiből is áttvettem dolgokat, amiket főzök hétköznap. Sváb, kínai, japán, thai, indiai, angol... stb. Kiváncsi vagyok az új ízekre, ételekre, élményekre, és ami tetszik azt beiktatom és konyhaművészetem része lesz.

Szóval szerintem semmi fura nincs benne. Az ízlés, egyrészt alakul másrészt van, hogy pont azért megy el a kedvünk a kajától, mert csak az van, azt kell szeretni.

Most már megtehetjük, hogy válogatunk külömböző kultúrák ízvilága közül és ami bejön azt fogyaszthatjuk nap mint nap.