Mennyire tartanátok furcsának egy nudista családot?Barátkoznátok velük ha kiderülne róluk?

Nekem volt ilyen osztálytársam, csak ott ketten voltak gyerekek, 1 fiú + 1 lány. Mit mondjak, egész évben azon nevettünk, amiket ezek csináltak, mert amúgy a srácnak is kellemetlen volt, de muszáj volt neki a családjával menni. És persze kiderültek dolgok innen-onnan, aztán jókat nevettünk.

Szóval én azt mondanám, hogy de igen, elég megalázó volt neki, legalábbis a fiúnak biztos. A nővérét nem ismertem.

#51

Ebben biztos vagy?

"A szégyenérzet pedig tanult norma"

Én eddig úgy gondoltam, hogy a serdüléssel párhuzamosan jelenik meg a szégyenérzet is. Mert ugye senki nem figyel fel arra, ő maga se, ha az 5 éves gyerek meztelenül homokozik a parton. De 15 évesen ugyanez nagy szégyenérzetet keltene benne, nem? Akkor ez csak tanulás kérdése, vagy ha senki nem nevelné bele a szeméremérzetet, akkor 18 évesen is vígan homokozna a strandon meztelenül?

Érdekes kérdés ez.

55-56

Izgalmas kérdések ezek. Én nudista családoknál tapasztaltam, hogy a kicsik nem éreztek semmiféle szégyent semmilyen körülmények közt meztelenül. De aztán ahogy elkezdtek serdülni, úgy kezdtek el nagyon szégyenlősek lenni, és nyílt titok, hogy a legtöbb családnál pont azért marad abba a családi nudizmus, mert a kamasz gyerekek nem hajlandók levetkőzni. Egyik évben még igen, mert akkor még elfogadhatónak tartotta, de a következőre már elkezdett markánsabban fejlődni, és pl szőrösen már kizárt, hogy levette volna a nadrágot.

Én nagyon úgy éreztem, hogy ez a serdüléssel párhuzamosan jött elő, de persze azt nem tudhatom, közben mi is történt.

Csak tehát étrdekes jelenség, hogy naturista családoknál is van egy ilyen átmeneti időszak, amikor a gyerekek kamaszok, és akkor biztosan nem vetkőznek, aztán olyan kb 25 évesen ismét vetkőznek és nincs semmi gondjuk ezzel. Egyfajta átmeneti szégyenlősség. Ez az átmenetiség vajon mivel magyarázható, ha nem a kamaszkori szégyenlősséggel?

#58

Dehogynincs! Ismertrem naturista családod, nem is egyet, és mindegyik erre panaszkdoott. Azaz a gyerekek kamaszodás után már nem akartak menni, de huszonévesen ismét szívesen mentek.

Persze az lehet, hogy egyéb kortársi behatás és nem pont a szégyenlősség, de tényleg így volt több családban.