Rajtam kívül van még itt olyasvalaki, akit a művészeti iskola lehozott az életről?
Külföldi berkekben elég gyakran éri támadás a művészeti sulikat a volt vagy jelenlegi diákok/hallgatók által, több külföldi fórum-videó-blogbejegyzés, stb. szól arról, hogy hogyan vágta tönkre egyes tanulók önbizalmát.
Lényeg, ami lényeg, én világéletemben imádtam rajzolni, az általános és középiskolás rajztanáraim is dicsértek, a közösségi oldalakon is pozitív visszajelzéseket kaptam, melyek után kész hidegzuhanyként ért, hogy a művészeti oktatásban finoman szólva sem voltak elájulva a produktumaimtól, hiába adtam bele a munkáimba apait-anyait.
Többnyire nem is technikai oldalról kötöttek bele, szimplán csak nem érezték kellően művészinek, egyedinek, formabontónak vagy éppen "mélynek" az alkotásaimat, a stílusomat sem igazán méltányolták, lévén különböző populáris, mainstream stílusok ötvözete. Ráadásul sajnos nem csak oktatói oldalról tapasztaltam ezt, hanem a többi tanuló is azt éreztette velem, hogy semmi keresnivalóm közöttük. Egymást állandóan dicsérték, biztatták, motiválták, engem pedig többnyire levegőnek néztek. Olykor próbáltam bevonódni, dicsérni másokat (már akiknek őszintén tetszettek az alkotásai), bedobni a saját rajzaimat a "közösbe", stb. Néha csurrant-cseppent egy-egy bók egy-két illetőtől, amit nem tudtam hová tenni. Ötletem sem volt, hogy annak a pár embernek vajon őszintén tetszenek a munkáim, vagy csak szimpla szánalomból, kedvességből dicsértek. Mindenesetre alapvetően hidegen hagyta az ottani embereket minden, amit én szenvedéllyel, szívből csináltam.
Olyannyira traumatizált a dolog, hogy ki is léptem onnan és azóta sem fejeztem be egy rajzomat sem, csak firkálok, skiccelek, szenvedek. Próbálom összeszedni magam, mert frusztrál, hogy nem tudok túllépni az engem ért sérelmeken és visszatérni a régi alkotási kerékvágásba. Pedig kimondottan negatív kritikát nem igazán kaptam, de számomra a közöny meg az érdektelenség is felér egyfajta negatív kritikával.
Folyton azon gondolkodtam, hogy mi a baj velem és a munkáimmal? Hogyan tudnám kihozni belőlük a maximumot? Egyáltalán mit csinálok rosszul a többiekhez képest? Hiába kértem véleményt, használható kritikát nem vagy csak elvétve kaptam.
A legrosszabb az egészben talán az, hogy ez is egy olyan triggerként maradt meg bennem, miszerint, hiába teszed oda magad, hiába űzöl valamit szívvel-lélekkel, hiába vagy lelkes és szorgalmas, ez nem mindenhová elég. Ez pedig szembemegy azzal a hiedelmememmel, miszerint bármi lehetséges, ha kellően akarjuk és teszünk is érte. Azt hiszem végső soron ez az, amit nem tudok feldolgozni ebben a történetben. Tehát, hogy a szorgalom, szenvedély és az idő/energiabefektetés NEM minden esetben térül meg.
Más is csalódott a hazai művészeti oktatásban, vagy csak engem ért pofáraesés?
(Intézményt egyébként nem szeretnék írni, mert nem feltétlenül lejáratókampánynak szántam a rantemet, egyébként is, amennyire informálódtam, nem feltétlenül egyetlen intézményhez köthető az általam tapasztalt jelenség. Ettől függetlenül ti írhattok, ha szeretnétek.)
De ha "csak" középszerű vagyok, akkor miért dicsértek annak idején a volt, közoktatási rajztanáraim? Miért kaptam neten alapvetően pozitív visszajelzéseket?
A művészeti közeg meg szabályosan "kivetett" magából. És megint csak hangsúlyoznám, hogy az esetek zömében nem a technikai kivitelezéssel volt gond. Saját ötleteim, gondolataim vannak, ezeket próbálom megvalósítani, nem ilyen jobb agyféltekés tanfolyam-szökevény vagyok.
Pont azért, amiért annó általános iskolában Kőbánya city közepén én voltam a tanárok szerint az ász, meg a gyerekek szerint a stréber, aztán a top 20-as gimiben meg olyan arcok közép csöppentem, akik fizikából PHD-ztak később, és 5 évig azt hittem, hülye vagyok matekból. Más szint, más elvárások, más közeg. Most már tudom, hogy az átlaghoz képest egész jók a képességeim, de nem vagyok való matekszakos egyetemre, szakmába.
Nálad ugyanez, az átlaghoz képest nagyon szépen rajzolsz, de az igazán tehetségek között középszerűnek tűnsz csak.
Akkor, ha már itt tartunk, mi számít művészeti iskolai szintnek? Mert világos, következetés elvárások nem igazán voltak.
Mi tesz valakit a középszernél jobbá? Mert nem a technikai tudás vagy a lelkesedés, az egyszer biztos.
Némelyikből csak a panasz dőlt, hogy így utálta ezt a projektet, meg úgy utálta, alig várta, hogy túllegyen rajta, állítása szerint összecsapta, mégis max. pontos értékelést kapott az oktatótól. Én pedig imádtam a szóban forgó feladatot, szó szerint valamennyi gondolatomat és szabadidőmet ez tette ki, kutattam az adott témában, mégis csak "középszerű" értékelést kaptam rá. Érdemi kritika és magyarázat nélkül.
Egyáltalán hogyan lehet a középszert definiálni? Mi számít középszerűnek? Továbbá a középszerűség automatikusan egyet jelent a tehetségtelennel?
Erre nem igazán lehet konkrétumot mondani, ez egy szubjektív/interszubjektív dolog, hogy a (művész)társadalom mit tart jónak. Jellemzően az a jó, amiről az emberek megegyeznek, hogy jó, akár egymástól eltérő szempontok alapján.
Tényleg van olyan, hogy valaki nagy hal egy kis tóban, de kicsinek számít, ha átkerül egy nagyobb víztömegbe. Ezt sokan átélik középiskola után, főleg, ha valami nagyon elit helyre mennek.
Kérdező, miért van neked szükséged sznob, zártkörű klubban élők dicséretére?
Én a helyedben mindent befejeznék, amit elkezdtem.
Ha elvégezted az iskolát, akkor többé senki nem beszélhet bele abba, mit, hogyan csinálsz. Az alkotásaidat mutasd meg másoknak - ha máshol nem tudod, akkor interneteg. És áruld. Vagy megbízás alapján fess embereknek olyan témát, hangulatot, amilyet kérnek. Aztán ha ők pénzt adnak a munkádért, akkor gondolj arra, hogy ha őnekik nem tetszene, akkor biztos nem fizetnének érte.
Sajnos sokszor tapasztalom, hogy azt nevezik művészetnek, amit én (laikus) értelmetlen firkának látok. De jönnek az "okosok" és megmagyarázzák a rondáról, hogy az művészet. Én ezekre nem vagyok kíváncsi. Ha tetszik, ha szívesen nézném a lakásomban, akkor szépnek nevezem, ha rosszul esik ránéznem, akkor hiába magyaráznak róla bármit, az nekem ronda.
Lehet, hogy akik leszólták a te művészetedet, azoknak a kutya se fizetne a képeiért, míg a tieidet meg venni fogják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!