Melyik a legkevésbé ciki munkahely? McDonald’s, gyári munka, takarítás, vagy árufeltöltés?

30 hát sajnos egyre durvább a szorongásom és a depressziom, közben kiderült hogy annyira összejöttek nekem a dolgok a covid után hogy a depresszió mellé pszichozis is társult….

Vannak napok amikor hallucinalok már…. Illetve durva rémálmok gyötörnek.

Fel sem tudom fogni hogy benne vagyok a legdurvabban pszichés beteg emberek között…

Szinte minden nap torzul egyre jobban a valosagerzetem, úgyhogy azóta sem tudtam dolgozni, sőt valójában semmit nem tudok csinálni egész nap

Jelenleg még el tudtam adni pár ertekemet még tavaly amiből lett annyi pénzem hogy napi egy étkezéssel eléltem idáig, ha ez elfogy nem tudom mi lesz…..

A kisváros mekijébe akkor sem fogok elmenni, egyszerűen az túl nagy leépülés lenne a lelkemnek.

Még mindig külföld lenne a legjobb, tekintve hogy folyékonyan beszélek angolul… nem tudom valamilyen könnyebb dobozolás, vagy csomagolás… fogalmam sincs, sosem volt még civil munkám…

Ami volt évekig az nem mondható civilnek

Bár őszintén én már nagyon a vesztem értem, főleg pár hónapja szinte tudom hogy fiatalon fogok meghalni.

Nem érted amit mondok

Ha soha nem volt civil munkád, akkor fogalmad sincs hogy hogy kell az ilyen munkákra jelentkezni, nekem 30 évig fogalmam sem volt arról hogy egy gyárba pl kell önéletrajz…

Amibe fogalmam sincs mit írjak mert ami dolgoztam annak a földön semmi köze nincs sem a mekihez sem a takarításhoz, sem az arufeltolteshez.

Kemény fizikai gyari munkát meg ha megfeszulok sem fogok tudni csinálni, mert gyerekkorom óta nagyon gyenge vagyok fizikailag és a több évnyi leépülés után most már egy alig mozgó csontváz vagyok

Ezért mondom hogy a hajléktalanság fenyeget tekintve hogy nincs lakása nemhogy nekem de a családomnak sem volt soha…

Elmenni takarítani egy hotelbe nem nagy dolog,

De amúgy szerintem kva nagy dolog…

Még a régi 15 éves korom beli ex barátnőmnek is, aki azóta 100 kiló felett van, az élettársa 130 kiló felett van, kibukott a középsuliból, a kisvárosból elköltözött egy 300 fős kis faluba és a kapanyél kiesik a száján… szerintem még ő is mást csinálna ha tudna. Nemhogy én

Az meg hogy nyugdíjig szállodát takarítsak miközben így is kb 3000 depresszív mélyhullámom volt már..

Ahelyett tényleg jobb ha fél kg sót megeszem egyszerre

Új módszer, most találtam nemrég.

35 minden józan eszű ember

Vajon ha 30 körül takarítanom kell, (ugye jelen pillanatban azt sem tudnám, sem fejben, sem fizikailag)

Akkor vajon 35-40 évesen mégis hogy fog annyira jóra fordulni a szerencsétlen sorsom, hogy pikk pakk találok majd valamilyen nagyon jó, vagy jobb munkát?

Főleg mikor már a külsőm is le fog majd épülni? Főleg a trauma után, amit még most sem fogok fel, hogy mennyire tönkretett mindent a covid?

Főleg nulla segítséggel, mert egyke vagyok, az anyám csak megtűr az albérletben, de gyűlöl, csak a pasiját imádja. (Nem egy minőségi darab, nyilván én sem vagyok az, nem kell mondani)

Az apámat nem láttam vagy 13 éve, nem is fogom már, már lehet nem is fog sokáig élni, mert az is beteg mint az állat.

Mind a két szülőm 50 felett is nagyon szar munkát végez. Akkor belőlem vajon hogy lesz bármi jobb?

Mikor pszichésen sokkal rosszabbul vagyok mint ők ketten együtt, pedig 2 ilyen szerencsétlen ritkán talál egymásra elhihetitek.

Pedig az apám legalább azzal segíthetne anyagilag most, hogy visszaadja mai áron a zsebpénzem amit többször is ellopott tőlem gyerekként….

Arról nem is beszélve hogy az anyám jelenleg elvezkedik azon hogy egy roncs lettem és örülne annak ha belőlem is az lenne mint belőle.

Kihallgattam amikor arról beszélt telefonon vihogva hogy mennyire betett nekem 2020 es nem lesz már jó munkám. Na? Szép igaz?

15+ évig dolgozott olyan gyárban, ami tele volt 5 elemis cigányokkal és még az egészségre is káros volt.

Olyan nagy bűn ha legalább érettségivel nekem ez fájna?

Főleg hogy belőlem azt hiszem már mondtam hogy vmi nagyon nagy valakit akartak nevelni….

Ha 15 évig így nevelnek valakit, az nem múlik el nyomtalanul.

És hiába mondja itt bárki hogy ez van, én is látom hogy rengeteg ember dolgozik olyat aminek a látványa belőlem a lelket is kiöli, ettől én még nem leszek kevésbé depressziós.

Megjegyzem a WC-s nénivel is normális szoktam lenni ha ő is kedvesen köszön nekem tehat egyáltalán nem nézem le őket, csak magamat.

Sajnos a rossz karma csak egyre rosszabb lesz, főleg mikor a külsőm is elvesztem.

Már most is rosszabb mint 25 évesen nyilván főleg azután ami 2020-ban történt velem….

Nem tudom ki ne akarná kinyirni magát ilyen helyzetben.