Titeket is elborzaszt, hogy ennyire pénzcentrikus világban élünk? Várom a véleményeket! Kíváncsi vagyok. Ne haragudjatok, ha kissé bő lére eresztettem a mondanivalómat!

Az ötödikes kishúgomat több osztálytársa is macerálja.. A legtöbb gyereknek már van táblagépe és telefonja az osztályban, Anyáék viszont még nem vettek neki, mert nem látják értelmét. Mostanában azonban egyre többet gondolkodnak azon, hogy karácsonyra mégiscsak megveszik valamelyik kütyüt.. Testvéremet állandóan ilyesfajta kérdésekkel bombázzák: Neked miért nincs telefonod, tableted? Anyukádéknak nem futja rá? Hozzáteszem, hogy középosztálybeli családból származunk, a szüleink szellemi munkát végeznek, tehát szó sincs ilyesmiről. Emlékszem, amikor annak idején Én jártam 5.osztályba, engem is szekíroztak, hogy Anyukádék miért nem vettek még telefont Neked idáig? Akkoriban ugyanis a nyomógombos telefon számított akkora durranásnak! (Egyébként 19 éves leszek februárban.)

A testvérem már többször panaszolta, hogy vannak olyan napok, amikor nincs kedve iskolába menni. Az osztályukban akadnak jobb szellemű gyerekek is, viszont ők lényegesen kevesebben vannak, mint a divatmajmok. :/ Az osztálynak kb. mindössze 20%-át (!) alkotják olyan gyerekek, akik nem bégetnek együtt a nyájjal. Tehát ők azok, akik nem szólnak le más gyerekeket, amennyiben az illetőnek nincs telefonja, esetleg táblagépe. Ők is megkapják a magukét, amiért merik vállalni a véleményüket! Meglátásom szerint a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással szemben, nem válogatnak az eszközökben. A felnőttekről nem is beszélve! Aki egy kicsit is kilóg a sorból, azt kicikizik.. OFF: Szégyen, nem szégyen, én például lány létemre élek-halok a Stallone-filmekért! Nagyon szeretem a '80-as évek dalait, filmjeit. A zenéket illetően mindenevő vagyok, a mai zenék közül is meghallgatom azt, ami tetszik, az egyik kedvenc énekesem viszont Szécsi Pál, jóllehet ő a '60-as évek végén, '70-es évek elején számított népszerűnek.. Amikor szóba kerültek hasonló témák, és 1-2 emberrel megosztottam a véleményemet, kinevettek érte! Éppen ezért azóta nagyon megválogatom, kit fogadok a bizalmamba.. Általános iskolában engem is kirekesztettek, mert visszahúzódó, hallgatag, érzékeny lány voltam. Középiskolában azért már sokkal jobban alakult a helyzet, bár az ún. nagyokosok itt is megtaláltak! Viszont a gimiben életre szóló barátságokat kötöttem, azzal az 5-6 lánnyal azóta is tartom a kapcsolatot. <3

Szerencsére ők elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, és sosem űznek belőlem csúfot a különc, csodabogár szokásaim miatt. Egyik barátnőm, Viki szavaival élve: "Nem baj, hogy nem mész a tömeg után, te egy üde színfolt vagy a világban!"

A másik esetet is tapasztaltam a saját bőrömön. Nem is olyan régen, amikor még középiskolába jártam, menőnek számított replika LV táskát, Nike Air Max-ot viselni. Nem mintha mostanára kiment volna a divatból.. Emlékszem, az ún. "menőcsajok" leszólták az olyanokat, akik nem hamisítványokkal a kezükben rohangáltak, mondván: "Ők eredeti példányt viselnek!" Holott már 50 m-ről ki lehetett szúrni, hogy a józsefvárosi piacon vették pár ezer forintért. Egyik barátnőm le is szögezte: "Inkább veszek noname, nevenincs terméket, mert replikát hordani szerintem ciki. Egy ruha nem attól fog divatosnak számítani, hogy az elején ott virít a hatalmas márkajelzés." És ebben teljesen igazat adtam Neki! Amint a nevében is benne foglaltatik, ezek a luxusmárkák egy szűk, tehetős réteg számára készülnek. Ehelyett mi történik? A divatmajom kislányok hamisítványokkal villognak! A mi osztályunkban is akadt jó pár olyan ember, aki lesajnálta a másikat, amennyiben az illető nem rendelkezett IPhone-nal, esetleg BMW-vel.. Pedig úgy vélem, nem ez határozza meg az embereket. A BMW-ben is ülhetnek gennyládák, míg a középkategóriás, Suzuki-kategóriájú autót vezetők közül is kerülhetnek ki rendes emberek. A másik esetet pedig még meg sem említettem. Egyik volt osztálytársnőm, nevezzük Nórinak, egy nyomógombos Sony Ericson telefonnal rendelkezett, amikor rajta kívül szinte már mindenkinek okostelefonja volt.. A lány egy ötgyerekes családból került ki, a szülei évekkel ezelőtt elváltak, tehát meg sem engedhette magának, mivel a legolcsóbb okostelefon is 30000 ft körül mozog. Másfelől pedig sokkal praktikusabbnak találta a régi Sony Ericsont, tehát esze ágában sem volt lecserélni a jó öreg nyomógombos telefont egy modern készülékre. És mi lett az osztályrésze? Állandóan bántották miatta! Sokszor elszörnyülködöm, hogy milyen irányba tart a világ.. A kérdés már csak az, hogy mi lesz a fiatalabb generációkkal? Belátható időn belül a gyerekek óvodába is okostelefonokkal, tabletekkel fognak járkálni?! Miért kell versenyt űzni abból, hogy kinek van több kütyüje, illetve replika cucca?