Miért utálják annyian a gazdagokat?

Nekem bejött, bocs! ;)

Gondoltam, hogy jön a kifogás! Nem milliárdokról van itt szó, hanem olyan életről, olyan kitűzött célokró, amit el szeretnél érni!

"Ezt a sz*ar demagóg mesét még én is elhittem kb 16 évesen, aztán elég csúnyát koppantam mikor kikerültem a nagyvilágba."

Mi ez, ha nem kifogás? Meg se próbálod, felesleges tenni érte, mert úgyis csak mese, gyerekek hiszik el... ;)

A nagy jóléted elvette az eszed, és már szöveget sem tudsz értelmezni.

"aztán elég csúnyát koppantam mikor kikerültem a nagyvilágba."- Miután megpróbáltam érvényesülni...

Ne személyeskedj!

Én is estem pofára, de felálltam, és újra próbáltam - a nagyvilágban!

És el is értem, amit akartam! Nem az én szövegértelmezésemmel van probléma, hanem a te önsajnálatoddal! Pont ez a különbség közted és köztem! Ezért tudom én elérni a céljaimat, és ezért nem sikerült neked eddig! De teljesen mindegy, ha neked így jó, akkor ok. De akkor ne keseregj itt, hanem fogadd el a helyzetedet! Ha nem tudod elfogadni, akkor állj fel, és tegyél érte, hogy olyan legyen amilyet szeretnél!

Tudod, nem akarásnak nyögés a vége! ;)

"az ember anyagi helyzete, főleg gyerekkorban, nagyon is közrejátszik a személyiség kialakulásában. Alap jelenség, hogy a szegényebb körülmények között nevelkedett emberek javarészt önzetlenebbek is. De ez csak egy példa volt a sok közül."

Ez nem igaz. Egyáltalán nem önzetlenebbek, csak a saját osztályukkal (anyagi háttér, munka, lakóhely) összetartóbbak. Nagymamám mesélte, hogy fiatalként a szomszédok nagyon összetartóak voltak, mindig megosztották egymással, amijük volt. Ugyanakkor "paraszt" (már bocsánat), és sose tudta megbocsátani a lányának, anyukámnak, hogy az értelmiségi apukámhoz ment feleségül. Zsigerből utál mindenkit, aki nem a földeken dolgozik és van mit a tejbe aprítania, ha nem szeretne engem és anyukámat, és nem kedvelné emberileg apukámat, minket is szidna.