Manapság miért nem akar a huszonéves nők többséget gyereket?

Furcsa, mert voltak gyerekek? Ez igen hülye indok. Voltam gyerek, mert muszáj volt annak lennem, de nem én választottam. Ettől még nem úgymond normális dolog szeretni a gyerekeket. Nem azért szeretik egyesek a gyerekeket, mert ők is azok voltak.

Anyai ösztön nem létezik. Ez egy felvett szokás, egy tanult dolog, amit az anyukáinktól/apukáinktól/nevelőinktől "lesünk el". Ha valakinek nincs ilyen modellje, nem tudja, mit kell kezdeni mondjuk egy gyerekkel. Ezt máshová átültetve: ha neked senki sem mutatja meg, hogy kell fára mászni, nem fogsz fára mászni, mert nem tudsz fára mászni.

A mások felé kifejezett törődés teljesen más tészta és nehéz szocio- és pszichológiai cucc. Maradjunk ennyiben.

Az neveljen gyereket, aki gyereket akar nevelni. Nem kötelező, hanem választott dolog ez. Ők nem kértek meg senkit, hogy nevelje őket, hogy szülje meg őket az anyjuk. Az anyjuk (és apjuk) döntött így (jobb esetben). Nem önzőség - Semmi Esetre Sem - ha ők nem akarnak gyereket nevelni.

Remélem nem találsz még egy olyat, mint jómagad, mert a gondolkodásod nevetséges és már-már szánalmas. Isten ments, hogy nekiálljak itt bunkózni és vitatkozni veled, de olyan elképzeléseid vannak, hogy csak na. Tudod, mi jött le nekem? Te etalonnak képzeled magad. Azt hiszed, az és úgy jó, ahogy a te fejedben létezik. De nem. Nagyon nem. Az embereknek joguk van dönteni a saját életükről és Te senki sem vagy, hogy pálcát törj felettük, mert nem a saját szájízed szerint élnek és döntenek. Nőj fel.

Egy. Kettő: mielőtt belekevered a mondandódba a politikát (feminizmust), sürgősen olvass utána a definíciójának. Most még nem foglak elővenni ezért, de ha még neked áll feljebb ezután, lesz nemulass. Úgy kezd eszmecserébe valakivel, hogy tudod is, miről kerepelsz. Márpedig te nem állsz a helyzet magaslatán, abból kiindulva, ahogy a feminizmusról nyilatkozol.

Három, jöjjön a várva várt lista, amiért Szerintem nem akarnak sokan (se férfiak, sem nők) gyerek vállalni és nevelni:

- rengeteg pénzbe kerül

- rengeteg energiát szív el

- nagyon nehéz jó útra terelgetni egy új kisembert

- nem kicsi te, saját gondolatokkal rendelkezik (és ezt sokaknak nehéz felfogni)

- sok-sok nyűg van (fáj a pocak, éjjelente többször felkel, elfogyott a pelenka, már megint bekakilt, folyton sír, stb)

- hiába terelgeted évekig, bármikor jöhet valami/valaki aki romba döntheti az addigi munkád (idióta tanár, flúgos kölykök)

- időt vesz el, amit másra is fordíthatnál

Nőkre kihegyezve:

- kellemetlen rosszullétek hetekig, néha hónapokig

- depresszió

- fájdalmak (hát, derék, láb, stb)

- állandó zabálás

- kinőtt ruhák

- szülés utáni felesleg, undok diéta, megnyúlt bőr

- elhanyagoltság (a gyerek elszív minden energiát, már említettem)

- önbizalom hiány

- új félelmek (nincs túl melege a gyereknek? jó ez neki? el fog hagyni a párom, amiért így nézek ki? kapott már enni a pici? miért nem tudom leadni a kilókat? stb)

A magam részéről: nyáladzó, bőgő, törékeny kis lényeg, amikre nekem nincs időm és kedvem. Túl sok macera, ami nem hiányzik az életembe.

#3 Ha igaz lenne, amit mondasz, minden egyes nő képes lenne rendesen felnevelni a gyerekét - és nem hallanánk küszöbön hagyott csecsemőkről, bedrogozott anyákról, gyerekkínzókról, stb.

Azért nem haltunk ki, mert mindig volt egy példa, amit követhettünk. Ez nem azt jelenti, hogy valaki megszülte a gyereket ÉS Ő IS NEVELTE FEL. Az őskorban például közösségekbe éltünk, ahol poligámia volt. Nem is tudták, ki kié, de felnevelték a másikét is akár. Mint a tyúkok. Ráülnek egymás tojásaira.

Ezekből jött le:

- haszontalannak ítélted a kommentem, holott teljes mértékben a kiírt kérdésre válaszoltam, csak pont nem azt írtam, amit olvasni akartál.

- Szerinted furcsa és önző az, aki nem úgy áll hozzá a dologhoz, ahogy te.

Emiatt nem aggódnék nagyon.

30 fele amikor a barátnők már házasok, akkor eszükbe jut hogy ők mért nem és gyorsan megakarnak házasodni.

Amikor a barátnőik már lebabáznak, akkor cikinek érzik ha nekik nincs.

Hogy-hogy nem hirtelen bennük is felgyullad a gyerekvállalási kedv.

20-30 közt viszont félő, hogy az első "nagy Ő" vel már le is babáznak és megesik, hogy nem ő volt az a bizonyos nagy Ő.

Elég sok anyuka van társkeresőn.

Legrosszabb esetbe, keresel magadnak egy olyan nőt akinek már van gyereke, és vállal még 1-2őt.

Egy másik elmélet szerint, meg azt mondom, hogy onnantól hogy megjön a baba, egyikőtök sem ugrálhat mehet amerre szeretne. Sokkal kötöttebbek vagytok mind ketten, munka és helyileg is. Huszonévesen, többnyire még nem sok felnőtt gondolkodásúval találkoztam. Szerintem nem is lehet ezt így elvárni..