Mennyit ér az IQ-m?
Kis koromban nagyon bizarr jellem voltam, képes voltam órákat homokvárak felépítésével, lerombolásával majd ismételt felépítésével eltölteni. Beszéltem a játékaimmal, s a kezeimmel, még a levelekkel is. Több alkalommal visszakérdeztem tanórákon, hogy minek kérdezget a tanár, ha már úgyis tud mindent. Ezért rengeteg tesztre és vizsgálatra küldtek, lévén feltételezték, hogy hülyébb vagyok az átlagnál. Ezek a felmérések igen váratlan eredményt produkáltak, hisz mindenki meglepetésére az IQ-m körülbelül 125 és 135 között mozog - konkrétan sosem sikerült megállapítani. Az is kiderült, hogy Asperger - szindrómám van, és ez teljesen megmagyarázza miért is vagyok olyan gyatra tanuló.
Szerintetek mennyire számítok 'okos'-nak. Mennyire kellene magam szellemi fejlesztésével foglalkoznom?
Fejleszd magad minél többet! Ha már ilyen fiatalon ennyi IQ-d van, akkor később lehet még sokkal több. Én már 3 éve is írtam max pontos IQ tesztet, azóta meg szoftverfejlesztőként dolgozom és azok a problémák, amik akkor kihívást jelentettek ma már gyerekjátéknak tűnnek. A tanulással és önfejlesztéssel sosem szabad leállni. Az ember rácsodálkozik, hogy milyen könnyűvé válik az élet, ha megérti a körülötte lévő folyamatok működését, mert onnantól képes lesz közbe avatkozni.
Az IQ nagyon sokat ér, ha műszaki pályára mész. Én a szoftverfejlesztést javasolnám, azon belül is az objektum orientált nyelvek elsajátítását. Abban kiélheted minden kreativitásodat és kalandvágyadat ráadásul jól meg is fizetik.
Csak egy jó tanács, amit bár az emberek többsége nem értene meg, de bízom benne, hogy te igen: Soha ne hasonlítsd magad az átlag emberhez, mert nem fogsz tudni fejlődni. Neked saját magadat kell újra és újra túlszárnyalnod. Nem kell bizonyítanod senkinek semmit. Az se baj, ha furcsa vagy mások szemében. A lényeg hogy szeresd amit csinálsz és csináld jól.
Látom sikerült kiragadni a lényeget.
Általános Raven teszt 140+ IQ-t hozott ki hibátlan megoldással. Nyilván 140 felett speciális tesztek kellenek.
Mikor kiszabadultam a főiskoláról a munkahelyemen az első munkám az volt, hogy gyorsítsam fel a professzorom doktori disszertációjában kidolgozott és egy végeselemes programrendszerben implementált geometriai algoritmusokat. 120-szoros gyorsítást értem el fél év alatt. Van kismillió hasonló ötlet és elképzelés még a tarsolyomban. Nem hiszem, hogy bizonyítanom kellene bárkinek bármit. Megváltom a világot, ha tetszik, ha nem! :D Csupán a lelkesedésemet próbálom átadni a kérdezőnek. Kár kötekedni!
@12: Köszönöm a tanácsot. Az utolsó soraid igazán belém nyúltak. Mintha teljesen nekem írtad volna, nem is gondoltam volna, hogy van ember, aki valamennyire is hasonlítana rám, erre ide jössz ezzel a három sorral.
Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy betartsam. Csak sajnos ez az én koromban még nem olyan egyszerű, mert bár imádok magamban elmerülni, s elemezgetni, de vágyok mások elismerésére, vágyok arra, hogy olyan lehessek mint mindenki más. Pedig ők teljesen más síkon léteznek mint én. Néha elcsodálkozom ezen a tényen, de mégis, ha ehhez valamilyen szinten le kell süllyednem, de mégis közéjük akarok tartozni. De remélem ezt sikerül kiűznöm, ha azt nem kinőnöm.
Hát igen ez egy érdekes dilemma, de sehogy nem jössz jól ki belőle. Ahhoz hogy elismerjenek, ahhoz olyannak kell lenned, ami nem te vagy és akkor azért leszel boldogtalan. Ha nem ismernek el, akkor meg azért. Viszont IQ-tól függetlenül minden embernek rá kellene ébrednie, hogy csak akkor lehet igazán boldog, ha önmagából meríti a tudását és az erejét. A másokra alapozott élet elég törékeny. Ha megtanulsz bízni magadban, ha elég stabilnak látod a saját logikádat az mindennél több erőt ad. Nem kell mások jóváhagyása ahhoz, hogy valaminek értelme legyen.
Amúgy az élet onnantól lényegesen leegyszerűsödik, ha szembe tudsz nézni a félelmeiddel. Azt tanácsolom tedd meg minél előbb! Utána meg tanulj meg megbocsátani magadnak. Soha nem tettél semmi rosszat, mindig az aktuális tudásodnak megfelelően a legjobb döntést hoztad. Úgy vagy jó ahogy vagy. És ez minden emberre igaz.
Csakis funkcionális gyakorlatokban ahol a számítógép pont kiváltott lennél jó az IQ-dal, és Asperger-es igen durván alacsony, - BOCS! - tuskó modorú, és falra hányt borsó tudású.
Amúgy 137-es az IQ-m, gyerekzseni voltam félig kinőtt Diszlexiával - jól olvasok 'mint a villám' felnőtt ként, de pocsék a helyesírásom. De 135 IQ átlagos filozófia professzor érték, 1-3% zseni IQ-ja is van ez annál két kategóriával kevesebb ami nekünk van IQ-ban. Tehát nagyon például elméleti érdeklődésbe nem érdemes belevágni, haszon reményébe, az csak idő pocsékolásnak éreznéd. A homok várnál újra használtad a homokot, és idővel nem pocsékoltál, mert a gyereknek a játék az soha nem időpocsékolás.
Nem sokat számít az IQ.
A legintelligensebb ember akit ismerek 100 alatti IQ-val rendelkezik.
A középiskolás matektanárom anno azt mondta, az IQ tesztek csak matematikai logikát "mérnek". Nem tudom, ez mennyire igaz.
Én speciel sose vettem észre különbséget az alacsony, az átlagos, és a magas IQ-val rendelkező egyének szellemi képességei között.
Az se mellékes dolog szerintem, hogy egy IQ teszt sablonfeladatait ugyanúgy belehet gyakorolni, mint pl. a geometriai transzformációkat.
100-110 körül mozog az IQ-m, és nem egy olyan ember van, akit intelligensebbnek tartok magamnál, az alacsony IQ-ja ellenére.
Az IQ-dtól függetlenül mindig érdemes szellemileg fejlesztened magad.
"Úgy élj, mintha holnap meghalnál. Úgy tanulj, mintha örökké élnél."
AZ IQ az általános feladat megoldó képesség. Nem a matematikai, mert akkor sokkal magasabb lenne nekem. ;)
Van olyan teszt amiben nincs is semmi ami matekra emlékeztetne. Tény ettől nem lesz vali kulturáltabb, ez egy adottság, amit vagy kihasznál valaki vagy nem.
Azért egy Kierkegaard (híres filozófus) könyvét első olvasásra megérteni, na ahhoz például kell 135+ IQ, de ha nem akarod ilyen kihívásoknak kitenni magad, jobban jársz ha 100 és 120 közt van az IQ-d. Einstein például még Európai mércével is 184 IQ-jával kb. egy ötéves szintjét ütötte meg a hétköznapi életben. tudjátok amit az élet ad azt valahol el is veszi.
Más azért egy logikai, filozófiai vagy más hasonló általuk ismert területű problémát, két 130+ IQ-s ember, kb. tízed annyi idő alatt meg tud beszélni mint két ~100 IQ-val rendelkező azonos ismeretekkel rendelkező.
137 IQ-val könyv kinyitás nélkül is 4-es tanuló voltam. És Bergman legelvontabb filmjét is tudtam értelmezni. Ma meg festő("művész") vagyok.
Meg kell mondjam, több gondom akadt a magas IQ-mal, mint könnyebbségem. Tanárok utálták mindig is, ha kijavítják őket. Ja és régen még ráadásul gyerek zseni is voltam. Mindent értettem, csak max. a való életben az érzelmeket nem tudtam mindig értelmezni. Túlagyaltam. Szerzet diszlexiás lettem. Stb. stb.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!