Milyen jelzőkkel tudnátok illeti azt az "embert", akit, ha felismerik valahol, letagadja, hogy ismeri azt, aki megszólította? Csak bátran, ne spóroljatok a melléknevekkel!

"de hiába erőltetném másra hogy de rossz meg nem emberi ugyanugy les.za.nák!!"

Hát, ha les.za.nák, és nem veszik észre a saját viselkedésüket, az még mindig őket fogja minősíteni, nem pedig engem.

"Továbbá nem ítélkezel, de tőlünk elvárod, hogy ítélkezzünk. "

Úgy nevezed, ahogy szeretnéd, én csak egy kérdésre akartam választ kapni. Jelzők is jöhettek volna, nem érdekel. Ennek annyi lett volna a végeredménye, hogy megtudom, mit gondolnak egy ilyen esetről, nem több. Egyébként számomra teljesen ismeretlen volt, mindössze zavart, ahogy bántak vele a közelemben.

"szerinted mindenkinek a te érzékeny lelkednek megfelelően kellene válaszolnia?"

Tehát az már érzékenységnek minősül, ha elvárom, hogy normális hangnemben szólal meg valaki? Nem, ez nem az érzékeny lelkemnek szól, hanem annak, hogy rendesen reagáljunk, normális stílusban, nem pedig állatként. Ha pedig valaki így viselkedik, ahogy a kérdésben (és ez nem én voltam), annál ne spóroljanak a melléknevekkel. Velem sem kellene, de majd csak akkor, ha én viselkedek úgy, ahogy a kérdésben vagy kezdek el bunkózni. És leírom, immár többedjére: nem arról van szó, hogy nem látta, mert már jeleztem írásban, hogy tudatosan történt, közvetlen közelről. Ha meg nem bírja, akkor sem így járja. Szerintem.

"Most akkor az a bajod hogy nem szó szerint lebunkóztad. Jó, akkor le embertelenezted. Most jobb?"

Jobb. Írhattam volna "vérlázítót" is. Mert az volt.

Hogy boldoggá tesz-e engem? Nem mondanám. Egyszerűen csak a saját értékrendem úgy diktálja, ahogy. A kérdés engem milyennek minősít? A saját szavaimmal? Érdeklődőnek.