Milyen jelzőkkel tudnátok illeti azt az "embert", akit, ha felismerik valahol, letagadja, hogy ismeri azt, aki megszólította? Csak bátran, ne spóroljatok a melléknevekkel!

Bocsáss meg, a szavak embere vagyok, nem az otrombaságé. (Azért leszek hosszú.)

"Ennyi erovel te honnan veszed hogy en nem tudom milyen hangnemben beszelek? Akarkivel, es ugy beszelhetek ahogy csak akarok, egy ilyen oldalon nev nelkul."

Nem beszélhetsz úgy. Emberek vagyunk, nem állatok, és az egymás mellett élés alapvető feltétele, hogy normálisan szólunk egymáshoz. Nehogy már ez újdonságnak hasson számodra. Hogy azzal takarózol, hogy név nélkül, az nem érv, sőt, az semmi.

"Igaz, bunkonak lennem sem "kene", de most epp ehhez volt kedvem, ezt hozta ki belolem a kerdesed."

Elég baj. Az, hogy nem ismered fel, hogy a bunkóság rossz tulajdonság, a te bajod. Nem is kevéssé.

"Azt sem tudhatod hogy mas kerdesekre hogy valaszolok, legfeljebb a veled valo vitazasom alapjan gondolhatsz dolgokat. Mindenki abbol itel, gondol valamire amit lat. Es mindenki maskepp latja a dolgokat. En eppen ennek lattam a kerdesed."

1. Nem a mással való beszédmódodról tettem említést, csakis arról, hogy te szóltál hozzám és amilyen hangnemben. 2. Igen, mindenki abból ítél, amit lát. Csak nagyon nem mindegy, milyen stílusban fejezi ki: ordenáré módon vagy normális hangnemben. 3. Tudod, én is sok kérdést, állítást látok ostobának, mégis empatikusan reagálok rájuk, mert ember vagyok, aki normális kommunikációra képes.

" szerintem meg a te hozzaallasod rossz. Ez a sajat velemenyem, a tied meg a tied."

Hadd tegyem hozzá, te akarod megidealizálni a saját - ahogy te büszkén állítod - bunkóságodat. Úgy feltüntetni, hogy semmi baj nincs vele. Ezért nem írhatod, hogy én ilyen meg olyan vagyok, mert veled ellentétben én nem kapásból személyeskedem, és nem mentem fel a saját bunkóságomat. Kár, hogy ezt magyarázni kell. Így igen, a véleményem az, hogy a te hangnemeddel van baj, személyeskedsz, és rossz a hozzáállásod.

Bocs, de nem bírom az olyan dolgokat, mint az erőszak, a bunkóság (ahogy te nevezed), és mindent igyekszem normálisan elintézni, nem pedig kapásból nekimenni a másiknak, empátia nélkül. És nekem így jó. A kérdésemben lévő ember idézőjelbe rakása pedig továbbra is embertelenség miatt van.

"Mindegy ha erre azt irod hogy ismeretlenul itelkezem, akkor te is azt teszed"

Mutass egyetlen olyan sort, amiben én "sírás" és hasonló szavakat használtam az itt töltött időm során bárkire! Nem fogsz találni, mert nincs. Úgyhogy nem, nem ítélkezek ismeretlenül. Te igen.

"Felesleges az egesz, ugysem vallanad be ha veled, es az tortent amit az elso valaszomban irtam"

Nem is vallok be olyasmit, ami nem igaz, mert ez csak egy csendes döbbenet volt legfeljebb, nem nyafogás. Ezen meg, mivel abszolút valótlan, nincs mit bevallanom.

Adios.