Miért dönt úgy egy ember, hogy kövér marad?

#49

“ Hát olyan mozgásformát kell választani, amit a küzdelemmel együtt is élvezel”

És ha nincs ilyen?

"És ha nincs ilyen?"

Jó és izgalmas kérdés. Ez egy létező dilemma, sok embertől hallottam már, ugyanakkor szerintem a magyarázata egészen más. Pontosan ugyanaz a helyzet, mint a kövérséggel: azon múlik, milyen egy ember viszonya a sporthoz.

Az meg többnyire gyerekkorban alakul ki. Aki gyerekként nem sportolt komolyabban semmit, annak a sport=szopás. Egy értelmetlen valami, ami csupa kellemetlenség és kudarc. Ha ez az ember felnőttként nekiugrik, csak azért, hogy fogyjon, abból milesz? Semmi jó. Felszakad a régi frusztráció, és újra igazolja magának, hogy neki ez nem való.

Pedig dehogynem. Nekem a határozott véleményem, hogy az emberi test mozgásra lett "tervezve", nem létezik olyan, hogy valakinek a mozgás nem esik jól. A baj az, hogy sosem volt benne sikerélménye, sosem jutalmazta meg a sport.

Nekem pl az úszással ilyen az élményem. Szívből gyűlöltem az alsós úszásoktatást: bénának éreztem magam, a tanárt türelmetlen volt, a mélyvíz diszkomfortos volt, stb.

Felnőttként újra megpróbáltam, de egyedül creepy volt, úgyhogy kerestem társaságot. Csak hát melyik haverom jön el szívesen úszni velem? Az egykori válogatott vízilabdás. Nem sokat segített a jelenléte a kellemetlenség-érzésemen. Végig egy kínos betolakodónak éreztem magam, aki mindenhol útban van. És mindezért gyönyörért vállaltam a drága belépőt, vizes cuccokat, hajszárítást, enyhe túlsúllyal a gatyára vetkőzést. Mintha felköptem és aláálltam volna.

Később, már családosan járkáltunk strandra. Egyszer, ahogy a gyerekek ették a főtt kukoricát, jött bennem egy kattanás, hogy f.szom én megpróbálok úszni egyet. Már eleve ott voltam, a medenve csak 33m volt, és a sávok fele üres - a frusztrációk jó része pipa. És ez egy jó élmény lett. Ez lett a beugró.

Innentől ha strandra mentünk, alap volt, hogy apa megy úszni. Szép lassan egyre természetesebb lett, és egyre jobban ment. Egyre többet úsztam, egyre könnyebben, és akár az úszók közé menni sem volt már kényelmetlen. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy imádok úszni, egy tök jó kikapcsolódás lett.

Most a gyerekeim tanulnak úszni, ahogy én gyerekként anno. Én viszem őket, bemennek a medencébe, én meg átcsattogok a másikba (a belső sávba az úszók közé, hogy ne kelljen a nyugdíjasokat kerülgetni) és a rendelkezésre álló 30-40 perc alatt leúszok 1000-1500m-t, van, hogy pihenő nélkül. 5-6 éve még az 50m-es medence egyben átúszása is feszegette a határaimat.

Annyi történt, hogy mindig annyit vállaltam, amennyi jól esik, és szépen, magától kiépült ez az egész.

#52

Sportoltam gyerekként - szertornáztam évekig, kosaraztam, kézilabdáztam, egy keveset floorballoztam is, bringáztam. Nem szerettem egyiket se igazán. (A bringázás mondjuk annyira nem volt rossz, de arra alkalmatlan a mostani lakhelyem, hétköznapokon meg nem fér bele hogy autóval elutazzak bringatúrázni valahova.)

#54

Szertornára a szüleim írattak be, labdasportokra osztálytársak dumáltak rá, a bringa meg közlekedési módnak indult, azzal jártam suliba meg úgy mindenhova a környéken, aztán idővel volt hogy elmentem “csak úgy” egy körre 1-2 naponta mert az nem volt rossz elfoglaltság (és mert akkoriban marhára ráértem :D ).

#56, milyen pozitívuma van a bringázásnak/úszsának a szertornával, labdajátékokkal szemben? Mi teszi őket jó elfoglaltsággá?

Érzésre az, hogy szabadon, egyedül végezheted, de ez csak benyomás.

Nem o donti el

Hanem az egoba beleprogramozott, megszokott gondolatok

Mint a lustasag

#57

“ milyen pozitívuma van a bringázásnak/úszsának a szertornával, labdajátékokkal szemben?”

- egyedül (is) űzhető

- nem kell igazodnom időponthoz, nem xy meghatározott időben van edzés, hanem amikor nekem kedvem/időm van

- nincs labda a közelben (rettegek a labdától 😂)

- “hatékonyabb”, úgy értem hogy ha biciklizek egy órát akkor biciklizek egy órát… egy egy órás kézilabda edzésen az idő nagy részében csak várom hogy hozzám kerüljön a labda és végre valamit csinálhassak

- biciklizés praktikus is, pl elmegyek boltba ÉS EKÖZBEN letudom a mozgást is egyben, nem külön idő kell rá

+1: úszás főleg nyáron a legjobb sport, hűs medencében kell űzni, nem a 40 fokban :D

#59, jaja, így valahogy gondoltam.

Szerintem nem arról van szó, hogy neked egyik sport sem jön be, mert tudod te, hogy mi tetszik. Szimplán csak okén érzed magad a bőrödben amúgy is, és ehhez a sport nem ad hozzá annyit, mint amennyibe kerül. Kipróbáltad, nem lett jobb, elengedted.

Eltekintve attól, hogy a labdajátékokat mindig szerettem, megéltem ezt én is. Akkor fordult ez át, amikor nagyot nőtt a teher rajtam (munka, gyerek, stb). Akkor még nem tudtam, milyen kapcsolatban áll a stressz és a testmozgás, csak azt vettem észre, hogy amikor rendszeresen sportolok, valahogy visszajön a kedvem élni.

Így lettem az a perverz, aki vállalja a korábban indulást, a konfliktust a kölkökkel, a munkahelyi plusz zuhanyzást, a csereruha cipelését azért, hogy bicklizHESSEN munkába.