Miért dönt úgy egy ember, hogy kövér marad?
Csak érdekel, hogy ha vki túlsúlyos, hogy hogy semmivel sem motivált, hogy lefigyjon vagy visszafogyjon? Főleg azokat az embereket nem értem akik vékonyak voltak és utána elhíztak. Ők tudják hogy vékonyabban sokkal egyszerűbb mozogni stb.
Most az egyéb hormonális betegségeket ne keverjük ide. Én is pajzsmirigy beteg vagyok de még sem vagyok 90. Kg mert ofafigyelek.
A másik dolog amit nem értek, hogy van apuka és anyuka akik nem kicsit túlsúlyosak és a gyermek is gurul 6 évesen. Most rokonokat tudok felhozni, hogy vitte oda a gyermeknek az anyuka a kaját és még etette pedig elment az asztaltól. Ezt egyszerűen nem értem. Ő tényleg azt gondolja, higy ez jót tesz annak a kisgyereknek?
válasza: válasza:
válasza:Maga az egészség sajnos nem elég motiváció mindenkinél (gondolj bele, hányan cigiznek, isznak, drogoznak stb., pedig tisztában vannak a káros hatásokkal).
A kinézet (és mondjuk az ebből eredő önbizalomhiány, párkapcsolat hiánya) miatti feszengés sem mindig vezet jóra, rövid távon lehet, hogy pont emiatt próbálják magukat "feldobni" még több étellel, édességgel, plusz ugye manapság ez a "fogadd el önmagad"-elv is tud hátráltató tényező lenni.
Viszont vékonyként én sem igazán tudom ezt felfogni -leginkább a felnőttként kórosan elhízók esetén- hisz nekem is van egy lélektani határom, ha azt átlépem, akkor még akkor frissen változtatok (diéta, több mozgás), és nem hagyom elharapózni... Ráadásul szerintem is más azt elfogadni, hogy mondjuk szeplős, görbe lábú, kismellű, kusza fogú stb. valaki, ami valóban csak esztétikai probléma, mint azt, mikor a 200 kilós fensőbbségesen közli, hogy ő bizony így érzi jól magát...
válasza:Tehát a rövid távú elvezetet választják inkább! Amugy ez érdekes, kivancsi lennék hogy ezdk az emberek átlagban mennyire küzdőszelleműek, van egy jogász ismerősöm aki szintén túlsulyos viszont nagyon csinos így is, mindig szép a haja ki van sminkelve, egyedül a súlyát nem értem vhogy a személyiségéhez nem is illik. Vagy ez már ettől független? És miért eteti a rokonom a gyerekét ha már így is gurul?
Tudom nem szép de a gyerekek nagyon őszinték még és sokszor csúfolják a ducibb gyerekeket. Én aggodnék a helyébeb
válasza: válasza:Az egész azon múlik, hogy hogyan tekint az illető a túlsúlyára. Ez úgy hangzik, mint valami ezo bullshit, pedig pont, hogy nem az. A belső hitvilágunk erősebb korlát, mint bármilyen szögesdrót.
Vegyük Bercit és Marcit: egyidősek, egyformán túlsúlyosak. Berci egész életében kövér volt, a szülei is azok voltak, míg Marci normális testalkatú volt, de egy komoly krízis - mondjuk szakítás - után szétcsúszott, depresszióba esett, és piszokul meghízott. Most pedig mindketten bekopogtak az edzőterembe, mert le szeretnének fogyni.
Az egyetlen különbség közöttük, hogy hogyan lettek kövérek, az meg mit számít, ugye? Rengeteget. Ég és föld. Marcinak a kövérség egy rendellenes állapot. Mindkét szó fontos: rendellenes és állapot. Bercinek az a normális, hogy ő kövér. Neki ez nem állapot, hanem ő maga. Pl ha lefogy akkor is behúzza a hasát, szégyelli a testét, stb.
Ahogy fogynak a kilók, Marci egyre jobban megnyugszik, hogy végre hazatér, és visszaáll a rend. Berci a fordítottját éli meg: távolodik az otthontól, egy új világba, ahol attól fél, mindig bevándorló lesz csak.
Ha botlanak, és visszaszednek pár kilót. Marci észbe kap, hogy kicsit fegyelmezettebbnek kell lenni. Berci meg magába zuhan, mert neki a botlás arra bizonyíték, hogy kövér és mindig is az lesz.
Biológialiag semmilyen különbség nincs kettejük között, de pszichológialag mintha ellentétes gravitáció hatna rájuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!