A konfliktuskerülő tulajdonsággal bíró ember nektek inkább szimpatikus, vagy inkább nem az? Miért nem/igen?

Ez ilyen megint olyan dolog, amit nagyon nem szabadna fekete-fehéren venni.

Vannak szintek árnyalatok. És igen, kell, amikor megvédünk másokat, magunkat, de sokszor van olyan, amikor jobban jársz, ha meghunyászkodsz vagy elsomfordálsz egy ilyen kellenetlen helyzetből. És sokszor csak, sőt inkább úgy mondom, hogy általában csak utólag derül ki, hogy melyik is volt a hasznosabb megoldás. Konfliktust gerjeszteni ugyanolyan lehet, ha nem rosszabb, mint mindenkinek alárendelni magad, csakhogy ne konfrontálódj másokkal.

#2

Van olyan ember, aki semmit nem fogad el, ha konfrontálódsz vele, így értelmetlen a próbálkozás is.

A konfliktuskerülés lehet, hogy csak az adott személyre korlátozódik.

Nyilván más egy idegennel a kapcsolat, vagy egy olyan ember, aki mondjuk a családtagod, és vele kénytelen vagy együttélni, mert pl történetesen a szülőd, akinek minden szava szent.

Viszont, aki ilyen szülő mellett nő, fel az lehet megtanulja azt, hogy nem szabad vitába keverednie, mert csak lenyomják, így a probléma sem oldódik meg, és rengeteg feszültséggel jár.

Lehet még nem találkoztál haragtartó emberrel sem, aki nem képes túllépni a sérelmeim és örökre leírtad magad nála, pl ez egy munkahelyen rohadt kellemetlen lehet, ha gyakran érintkezel az illetővel.

Ilyenkor mérlegelni kell mi a jobb neked.

Ezért nem szabadna így általánosítani, mert a konfliktuskerülő személy lehet áldozat is, akinek kiölték az önbizalmát már nagyon hamar!

Én kiállok magamért ha arról van szó, viszont utálok konfrontálódni!

Na most akkor mi van?