A konfliktuskerülők miért kerülik a konfliktust?

Nekem sok traumám van szüleim, korábbi osztálytársaim és munkahelyem miatt. Azt hiszem ez így valahogy összeadódott, és emiatt már nem bírom elviselni a stresszt és a nyomást, ami ilyenkor létrejön.

A másik dolog a hiábavalóság. Sok esetben a komfliktus másik résztvevője egyszerűen túl ostoba, maradi vagy fafejű ahhoz, hogy megérje vitát vállalni. Ezért csak legyintek, mikor elkezdenek háborogni. Kár a buta emberekre figyelmet fecsérelni, nem?

Eleve azt látom, hogy a konfliktusok nagy része felesleges és totál nem számít, hogy belemegyünk-e vagy sem. Vitázhatunk, versenghetünk, elmondhatjuk hogy "győztünk" vagy "veszítettünk". Közben meg nem történt semmi, hiszen az egész csak vihar volt a biliben.

Ha az érdekeim azt kívánják, akkor kiállok magamért.

Nem szeretek haragban lenni senkivel. Az a halálom.

Továbbá, nem hiszek abban, hogy meggyőzhető a másik. Egy magyar ember? Hogy ne neki legyen igaza? Kizárt.

Végül, sokszor kiderül a végén, hogy én tévedtem (volna).

Eleve azt látom, hogy ha konfrontálódok, mert mondjuk válaszokat várok, akkor eleve nem kapok csak ghostingolást, vagy szelektív válaszadást a valós kérdés megválaszolása nélkül. Cserébe a másik fél sértődik meg jogtalanul.

Persze van amikor én is hibázom, látom, belátom, hogy a másiknak van igaza, ezért feleslegesnek érzem csak azért hangoztatni a magamét, hogy nekem legyen igazam abban, amiben tudom, hogy nincsen igazam.

Ellenben sokaknál pont ezt látom, nem az érvek, tények számítanak. Csak az számít, ki tudja hangosabban, erőszakosabban ráerőltetni a másikra az igazát. Aztán ha már kezd kifogyni a nem túl sok érvből akkor meg jön a terelés, visszatámadás, mellébeszélés. Tökmindegy, csak ő "nyerjen" akkor is, ha maga is tudja, hogy nincs igaza.

Hát a f_szomnak sem kell ez.

Szerintem először is fontos szétválasztani a konfliktuskerülést az alárendelődéstől. Gyakran összekeverednek, pedig egyáltalán nem azonosak. Ha mondjuk a konfliktus az, hogy a pasid akarja az anális szexet, te meg nem, akkor alárendelődés az, ha belemégy a kedvéért, konfliktuskerülés az, ha kerülöd a témát.

Azért fontos ezt szétválasztani, mert míg az alárendelődő célja a konfliktus nagyon gyors feloldása, addig a konfliktuskerülő célja éppen az, hogy ne kelljen feloldani.

Szóval a kérdés az, hogy az ember miért tér ki a konflitkus feloldása elől. Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor a konfliktuskezelésnek van egy várható költsége és egy potenciális nyeresége a feloldásnak. A konfliktuskerülő ember számára a költség sokkal nagyobb, mint a nyereség, ezért kerüli a rossz üzletet.

Okok, amelyek miatt a várható költség, vagy kockázat magas:

- az esetleges alulmaradás nagyon negatív lenne (nagy a tét)

- a járulékos feszültség számára nagy igénybevétel

- reális veszélyt lát az érzelmi eszkalációra (összeveszés)

- nincsenek eszközei a konfliktuskezelésre, ezért bizonytalan magában

Okok, ami miatt a várható nyereség alacsony:

- a konfliktus negatív hatása alacsony rá nézve, együtt tud vele élni

- nem sürgető a probléma, el lehet halasztani

- a konfliktus ízlés, vagy meggyőződés alapú (pl vallási viták)

- a partner személye miatt kicsi a remény a kedvező feloldásra

Régen én is az voltam, a következő okok miatt:

-egyszerűbb volt elkerülni a konfliktust, mint beleállni és vállalni a következményeket, a gondolataimat.

-nem volt elég önbizalmam ahhoz, hogy kiálljak magamért, ahogy ahhoz sem, hogy elhiggyem magamról, hogy egy konfliktusban is helyt tudjak állni.

-"jobb a békesség".

-rendesen be- és rástresszeltem már a konfliktus bekövetkezésének minimális esélye láttán is, ami azért nagyon nem szerencsés dolog.

-sok esetben nem is érte volna meg belemenni a veszekedésbe.