Én sajnos konfliktuskerülő vagyok, párom pedig nem az a fajta, aki aktívan benne lenne a párkapcsolat alakításába, miért kellemetlen nekem, hogy ebbe most bele kell invesztálni a munkát?
Pszichológushoz jártam már azelőtt is hogy párom megismertem. Ő a férfi, nem valami proaktív. Ha szervezek valamit jó, ha nem, az is. Barátaival több időt tölt, mint velem, ami valahol érthető, hiszen engem csak pár hónapja ismer. A pszichológusom szerint ő elvan ezzel a "járunk" fázissal. Én viszont az életem semmilyen területén nem szeretem, ha hónapok elteltével is 0 terv van. Én mindig is egy tervező, vágyakozó, álmodozó ambíciózus ember voltam.
Nem volt még kapcsolatom, nem értek hozzá. Olyan családbol jöttem, ahol nem sok mindent lehetett megbeszélni, szüleim is azért váltak el, mert a kommunikációs készségük 0 volt. Minden problémára apám szinte csak legyintett.
Tök tehetetlennek érzem magam. Nem vagyok jóban magammal, háborog a lelkem vele kapcsolatban és magammal kapcsolatban is, hogy nagyon nehezen beszélek őszintén, erre beleszerettem valakibe, aki egyáltalán nem tud segíteni abban, hogy megjelenjen a kapcsolatunkban a nyíltság, mert semmi olyat nem kérdez, nem mozdítja előre a szálakat.
Nekem vannak baràtnőim, velük azert volt egyszerű mert ki tudtak mozdítani a csigaházból. Értem én, hogy egy férfi alapesetben ehhez nem ért, mert ők nem szoktak lelkizni, de a probléma ott indul, hogy fel sem merül benne, hogy esetleg bemutasson a szüleinek... :/
Persze, senki sem gondolatolvasó, csak valahogy mégis kevésbé érezném ezt a feszkót magamban, ha picit jobban hangolódna ebben a kapcsolatban. Nagyon fárasztó feladatnak tűnik, hogyha mindent is nekem kell mondanom, mert ő 0 energiát tesz abba, hogy gondolkodjon arról, mi kell egy nőnek, mi kell egy kapcsolatba. Mert nem kérdez semmit...
Nem szeretném évekig húzni, mert 28 éves vagyok. Ő fiatalabb nálam egy kicsit, annyit megtudtam rola, hogy szerinte ő nagyon ráér elköteleződni mert fiatal. Jó, de akkor gondoljon bele abba, hogy én viszont nem...
Nekem mindenem megvan már, egyetlen egy dolog kéne, egy kapcsolat amiben házasság és gyerek is sanszos. És aki egyetért velem abban, hogy 3 év elég eldönteni a lánykérést. Ő maga mondta hogy ostobaságnak tartja az elköteleződést 2-3 év alatt, mert ennyi idő alatt meg sem ismered a másikat. Én ezen most gondolkodtam el, hogy valóban nem, ha fel sem merülnek a lépcsőfokok, pl. Az összeköltözés. Mitől akarna így elköteleződni? Lépések nélkül valóban lehet topogni 2-3 év múlva is.
Ha te nem keresnéd, ő mikor indítványozná, hogy találkozzatok (gondolom külön laktok még)...
Az mennyire járható út, hogy ő is elmenne veled és a pszichológussal megbeszélnétek mi a problémád, ő mit szeretne?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!