Az emberek többsége miért nem tudja felfogni, hogy nem akar mindenki társat?

#50 már írtam és linkeltem, hogy magyarországon radikálisan lefelé megy a népesség. Ha afrikában valaki elhízott sem én állok itt neki fogyókúrázni.

Lehet akkor azt sem érted pontosan mi az a kultúra. Ez a nyelv, a mód ahogy dolgokat csinálunk, ahogy kifejezzük magunkat, a finom részleteket, amiket észlelünk, ahogy eszünk, a dalaink, a verseink, az épületeink stb.

Ha él külföldön az ember, vagy ismer más külföldieket, akkor sokkal jobb szeme lesz erre mondjuk.

De amúgy azt vitatod, hogyha lefelé megy a születésszám egy kultúrában, pláne gyors tempóban az gondokat okoz? És esetleg ki is hal az a kultúra. Mert mondjuk az nem benépesült területekre mások költöznek be. De amúgy pl az idősek sem eltarthatók kevesebb fiatallal. Szóval akkor ott is el kell fogadni, hogy olyasmibe hallnak bele, amibe nem kellene. De az egész infrastruktúra fenntartásához is sok ember kell. És akkor megint a kultúra, ha nincs sok ember egy csomó extra dolgokra még kevesebb marad stb.

És még egyszer, ha neked oké, hogy a viselkedésed általánosítva ide vezet az OK. Ha ilyen dark side életet akarsz mit lehet tenni. Csak kicsit úgy tűnik, mintha nem néznél szembe a következményekkel. Mint azok akik tagadják a környezeti gondokat és valahogy remélik, hogy ők mindegy mit csinálnak, majd csak lesz valahogy. Nincs itt semmi baj, azt csinálok, amit akarok gondolkodás.

Mert az emberek többségének annyira elemi igénye, hogy el sem tudják képzelni, hogy valaki nem, hogy teljes életet él enélkül, hanem pont azért él teljes életet, mert nem kell valakit 24/7-ben kerülgetni.

Nem hibáztatom őket, nekem aszexuális, aromantikus emberként nem megy belehelyezkedni a másik nézőpontjába, én mikor még próbálkoztam ezzel, akkor minden alakuló kapcsolatot börtönként éltem meg. Hogy most akkor ezentúl ez lesz, soha többé nem lehetek egyedül, de úgy gondoltam, hogy ezt kell csinálni, és mindenki más is így éli meg, csak elfogadja és aláveti magát ennek a kötelező társadalmi elvárásnak, és színleli a boldogságot. A húszas éveim vége felé jártam, amikor leesett, hogy nem, emberek valójában igénylik ezt és boldogok, ha kapcsolatban élhetnek.