Az intelligens ember egyedül is tud boldog lenni, jobban viseli a magányt?

Szerintem ez mind nem igaz, amit írsz.

A legkülönbözőbb barátaim vannak, soha senki nem játssza meg magát, hogy jobb színben tűnjön fel, és nem játszunk szerepeket, pont ez a lényege, hogy elfogadjuk egymást pont olyannak, amilyenek vagyunk. És panaszkodhatok nekik ha valami szar, és ők is panaszkodhatnak nekem, meghallgatjuk egymást és nem ítélkezünk. És az ellentétek se igazak, én pl egyedül vagyok de a pár éve ismertem meg az egyik barátnőmet, aki családos gyerekekkel, és tökéletesen kijövünk, családjával is töltök időt. Vannak olyan barátaim, akik teljesen máshol tartanak az életben, de ez se volt soha gond. Tisztában vagyok a hibáimmal, az övükével is, de nem nagyítjuk fel egymásnak, a hibáik teszik őket tökéletessé. Ha nem is értünk mindenben egyet az se baj, nem vagyunk ugyanolyanok és épp ez a szép ebben. Hogy meghallgatod, megérted és elfogadod, nem pedig ráerőszakolod a másikra amit te gondolsz/akarsz. Egy barátságban nincs helye a játszmáknak.

Azt aláírom, hogy biztos nem könnyű sok embernek ismerkedni, meg barátságokat kialakítani, de léteznek ilyen barátságok. Nagyon sok rossz tapasztalatot olvasok itt, vannak rossz emberek, nekem tiniként voltak meg ezek, akkor megtanultam, hogy kik azok, akikkel barátkozzak.

"Te valami istenkomplexusos vagy szerintem, aki azt hiszi, hogy nélkülözhetetlen."

-----------------

"Azok a kifejezések, amelyekkel másokat jellemzünk, keveset mondanak róluk, de nagyon sokat mondanak rólunk." (Albert C. Houghton)

-----------------

"Amit másokról mondunk, sokkal inkább rólunk árulkodik." (Almási Kitti)

"És még annyi, hogy de igen, tud a másik valóban szeretni, engem szeret a barátom, ezt több jelből is tudom ő róla. És nem buta senki se, aki szereti a másik által kapott szeretet és bízik is benne. Ettől még nem kéne az ilyen embereket lenézned kérdező, sajnálom a rossz tapasztalataidat, de nem ez az alap és szánalmas vagy, ha ezért lenézel másokat, már bocsi." (he84)

Neki nincs normális szeretetmintája, ez tisztán lesüt a soraiból.

Magát vigasztalja a nagy csalódásai miatt és nagy magányába.

Bizonyos szempontból ő is tehet róla hogy ilyenekbe fut bele, de hát szerinte ez a normális minta. Nem ez!

A szeretet adása és kapása szerintem halálra rémisztené egy másik emberrel kapcsolatban, ezért vágyik rá, de el is löki magától, mert mi van ha az is ugyanolyan szemét lesz mint a többi.

Közben magát vigasztalja azzal hogy milyen "szuper" egyedül, mert nem tud épkézláb szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani.

Tudod, csak egymás tükreiben fürödhetünk meg igazán, van egy ilyen mondás.

Én is szeretek egyedül lenni, de hosszútávon az nagyon más.

Alapvetően kapcsolatorientált vagyok.

"Egy barátságban mindig a legjobb formádat kell mutatnod, ha rossz kedved van, akkor mit panaszkodsz, miért nincs jó kedved, ha a 2 félből egyik nincsen topon kapásból omlik össze az egész. Folyton bizonygatnod kell a másiknak, hogy elég jó és értékes, érdekes vagy és még a látszatát is kerülnöd kell az unalmasságnak. Ha unalmas vagy, úgyis rád unnak egyszer."

Ez csak egy rossz kapcsolati mintában van, ennek pont ellenkezője az igaz egy elfogadó partnernél, de te ehhez a mintához ragaszkodsz, mert gondolom nem ismersz mást.

"Ha nem egy szinten vagytok, nem ugyanott tartotok az életben magánéletileg, egzisztenciálisan, plusz emellett van egy nagyobb fizikai távolság is, szintén bukik minden, összeomlik, mint a kártyavár."

"Ha nem azonos érdeklődési kör van, nem lesz miről beszélni, nincs beszédtéma."

"Szegény-gazdag, dolgozó-munkátlan, családos-egyedülálló ellentét szintén konfliktusforrások."

Miért ezeket keresed?

"Egyébként meg senki sem ér annyit, hogy egy elutasítást kockáztassak miatta."

Fordítsd meg: magad nem érsz annyit, hogy megkockáztasd hogy szeressenek.