Az intelligens ember egyedül is tud boldog lenni, jobban viseli a magányt?

"És ez nem egyenlő az önzőséggel, csak azt jelenti, ne légy lábtörlő."

És te tudsz kapcsolódni másokhoz, jó érzülettel közelíteni feléjük, meglátni bennük a lehetséges jót, odaadni magadat nekik, megbocsátani nekik?

Te nem vagy önző?

"Oda mész ahova akarsz, azt csinálsz, amit akarsz, nem kell a másik hülye elvárásainak megfelelni azért, hogy elég jónak érezhesd magad. Ha egyedül vagy, akkor nem vagy gúny tárgya, nem nevetnek ki, nem kell a másik rinyáit hallgatni, vagy nem kapsz lenézést, megvetést."

Te nem boldog akarsz lenni ettől, te csak a rossz tapasztalatok elől menekülsz.

Majd szólj ha rájöttél.

"Az ember lecserélhető és mindenkit le is cserélnek előbb-utóbb. Ha meg eleve úgy állsz hozzá, hogy parkolópályára leszel rakva, akkor nem fogsz ragaszkodni egyik emberi kapcsolathoz sem."

Ez a 21. század robotisztikus utopiájának egyik elmélete, miszerint az emberiség nem más mint lecserélhető, élettelen, tucat-létforma, beleértve magadat is.

"Egyébként akinek nem voltak jó emlékei, akinek nem voltak szülei mert árva volt stb ugyanúgy vágyik más szeretetére, hogy kapcsolódni tudjon valakihez. Most legyen unintelligens mert igényli a szeretet? Nem hiszem. Egyébként ha az embereknek senki nem lenne az életében még párkapcsolat se, kihalna az emberiség."

Nem lesz unintelligens, sőt! Pont ez a lényeg!

A kapcsolatok fejlesztik az értelmi-érzelmi intelligenciát.

"az intelligens pedig, hogy a világ van őérte."

Ez a legkizsákmányolóbb elmélet, és nézd hova jutottunk, milyen "intelligens" az emberiség!

Szerintem nem az intelligencián múlik. Én jobban szeretek egyedül lenni, mint kapcsolatban, mikor kapcsolatban voltam, hiába volt szerető társam, úgy éreztem, hogy ez egy börtön, nem akarok úgy élni, hogy mostantól 0-24-ben folyamatosan van itthon valaki más. Jobb szeretem, ha itthon már csak én vagyok, egyedül. Akiket szeretek, azokkal is van egy időablak (pár óra általában), ami után már jobb szeretném, ha egyedül hagynának. Ugyanez van a családtagjaimmal is, imádom pl. a nővéremet, nagyon örülök neki, mikor jön hozzám látogatóba, és nagyon várom, de miután kivittem a reptérre, hazaértem és becsuktam magam mögött az ajtót, akkor picit fellélegzek, hogy újra egyedül lehetek - pedig többnyire csak egy hétre jön, és előtte tényleg nagyon várom, hogy jöjjön.

Szerintem az átlagnál semmiképp nem vagyok intelligensebb, sőt, néha lesokkol, mikor visszagondolok egy már megoldott problémára, hogy mennyire hülye voltam, és mennyi ideig tartott megoldani. Simán csak magamnakvaló vagyok.