Miért ez az általános magyar megoldás, hogy "el kell onnan menni, ha nem tetszik"?

"Ahhoz lakhatás és biztos munkahely kell"

Akkor, ha egyébként itt is elvagy.

Ha rosszabb a helyzet, akkor menni kell, ha élni akarsz.

111: "Ahhoz lakhatás és biztos munkahely kell, nem lehet csak úgy elindulni a vakvilágba."

Ezzel csak nyugtatod magad, de rengeteg példát ismerek személyesen. Én már lassan 2 évtizede élek külföldön. Szerencsére nekem már akkor volt itt munkám amikor még ide se jöttem, sőt még el is intéztek nekem mindent, támogattak stb, de én szerencsés kivétel vagyok, senkit nem ismerek személyesen akinek ilyen könnyen ment volna. A legtöbb szó szerint a semmire jött ki, és felélte az otthon évek alatt összekuporgatott pénzét mire pár hét vagy hónap után talált melót. Nem kis bátorság kell ehhez, le a kalappal előttük!

Pl. egyik nő a kislányával "menekült" ide bántalmazó férjétől, itt éjszaka dolgozott évekig hol pincérként, hol bárpultnál csak hogy jobb sorsa lehessen a gyerekének. Pedig nagyon gáz kihasználó, nem fizető főnököket fogott ki. Még pereskednie is kellett egyik helynél hogy kifizessék. Szerencsére nyert és megkapta. Több év szenvedés után talált egy rendes helyi párt magának, össze is házasodtak, azóta bejött neki az élet :)

Másik példa egy erdélyi magyar akivel itt haverkodtam össze. Ő is a semmire jött ki, végül férfi létére nanny lett mert nem volt más és legalább ezzel volt hol laknia. Aztán egyszer csak kirakták és nem volt hova mennie. Majdnem fél évig nálam húzta meg magát. Kemény volt neki lelkileg hogy nem talált semmi munkát. Esténként felnőtt férfi létére itt sírt (szó szerint) hogy nem akar visszamenni romániába mert akkor tuti nem tud mégegyszer kijutni. Pedig otthon anyjánál egy házban élhetett volna, csak hát nem sok jövővel.

Kitartott, végül kapott valami mekis melót, aztán szép lassan feltornázta magát, talált itt magának egy román csajt, összeházasodtak, szép nagy albiban élnek már 2 gyerekkel azóta.

Ez csak két kiragadott példa, mindenkinek egyedi története van de a legtöbben az a közös hogy pontosan a "vakvilágba" indultak el a semmire, és kitartottak. Volt akinek nem jött be, volt akinek bejött de mégis a honvágy győzött (és sokan utána fogják a fejüket hogy hogyan adhatták ezt fel pár utólag megszépült emlék miatt), de a legtöbbnek megérte bátornak lenni.

Szóval nyugtasd magad, ha neked ez kell, de másokat ne húzz le a hülyeségeddel.

Ezt azok szokták mondani, akik tudják, hogy akinek mondják, azok nem tudnak hova menni, ezért nem fognak. Ha tudnának hova menni, nem lenne ekkora pofájuk, azt már nem mondogatnának ilyeneket, tehát nem működik ez a megoldás, nem kellene erőltetni, sőt, be kellene tiltani.

Egy súlyos és megbocsáthatlan társadalmi viselkedés, amit bűntetni kéne, amikor ezekre a reménytelen helyzetű emberekre rásütik, hogy az hogy nincs hova menniük, az kifogás, valójában családfüggőek, kapcsolatfüggőek, karrieristák, félnek a megszokástól, komfortzónát magyaráznak bele, egyéb áldozathibáztatások. Meg a facebookos idézetek, amik kb. annyira hitelesek, mint az ilyen motivációs tréner dumák, hogy "kelj korán, és gazdag leszel".

És ha még ennél is nagyobb pechük van, még az ezoterikus nárcisztikusok is elmagyarázzák nekik, hogy az előző életük bűneik miatt van ez, és az nem nentség, hogy nem tudják mi volt az, mert emiatt tehet arról mindenki, hogy hova születik.

Vagy csak a 2 bitesektől kapják meg, hogy rossz helyre húzták az X-et.

#114 Hiteltelen vagy.

Először bevallod hogy nincs ilyen tapasztalatod, majd jössz kamu történetekkel, hogy másoknak hogy sikerült, emellett lekezelő, fölényes, nagyképű bunkó vagy. Megérnél egy behívót.

#116:

Ha neked így könnyebb nem nekiugrani, hogy lekamuzod a saját tapasztalataimat, akkor csináld azt. Mindenki olyan sztorit talál ki magának arról hogy hogyan működik a világ, amilyennel jól alátámaszthatja azt amit amúgy is csinálni akar.

Egyszerűbb és önazonosabb lenne viszont elfogadnod hogy te nem AKARSZ ill. nem MERSZ nekiugrani, mint letagadnod a valóságot.

"Meg a facebookos idézetek, amik kb. annyira hitelesek, mint az ilyen motivációs tréner dumák, hogy "kelj korán, és gazdag leszel".

"Megszoktam, hogy kevéssel élek, nem vezetek autót, nem szeretem az ékszereket, addig hordok egy pár cipőt, amíg szét nem esik, úgy öltözöm, ahogy jön. Boldog vagyok így. Azt mondják, a világ azoké, akik korán kelnek. Ez nem igaz. A világ azoké, akik örömmel kelnek fel." (Monica Vitti)

Ez például egy Facebook-os idézet volt. ;)

119: talán azért mert az is egy opció, főleg ha otthon már nagyon kilátástalan a helyzeted vagy más miatt nem tetszik a rendszer. Nem muszáj ott maradni, nem fának születtünk. Azért van lábunk hogy ha egy környezet nem jó nekünk akkor kereshessünk egy másikat.

"Ezt a külföldi munkát az ide írogatóknak szokták tanácsolni, akiknek a helyzetéről, képességeiről, iskolai végzettségéről semmit sem tudnak."

Talán mert nálad tapasztaltabbak tudják hogy ezek alapvetően nem számítanak. Az elszántság, az alkalmazkodni hajlandóság, a kitartás, a bátorság mind sokkal fontosabbak mint amiket te felsoroltál. Persze könnyíthetik a helyzetet, de hiába vagy agyonképzett, nyelveket beszélő, keresett szakmával rendelkező ha mellette fosol ismeretlen környezetben kipróbálni magad, ahol nem szaladhatsz anyuci szoknyájához minden kis bajoddal.

Aki nem akar felnőni azzal tényleg nem sokat lehet kezdeni.

"Nem magamat nyugtatom ezzel, nem nekem mondogatják, hogy menjek külföldre. Jól elvagyok itt, nincs szükségem senki tanácsára. "

Csak tudod az emberi lények úgy működnek hogy nem reagálnak a számukra közönyös témákra. Személyes érintettség kell ahhoz hogy ilyen érzelmi reakciót váltson ki.

Ha azt mondanám hogy a 0-ás liszt az igazi, minden más silány, gondolom még egy vállvonást se pazarolnál rá.