Hogy állnátok hozzá ahhoz a nagyon depresszív érzéshez, amit az okoz hogy a kedvenc helyed a világon most már életed végéig depressziót fog okozni mert a covid miatt nem jutottál ki oda?

Akkor sem vagy különleges a problémaáiddal, hiába rísz itt nekünk. Nekem meghalt édesapám, kivették ez egyik herém, sérvvel műtöttek és a covid miatt kihullott a fele hajam. Mindez 24 hónap leforgása alatt. Kanyarban nem vagy hugi! Megmondom én mi a te bajod, az hogy évek óta otthon b...od a legyet, nem csinálsz semmit. Ha dolgoznod kéne, nem érnél rá hülyeségeken rágódni! Ki tart el? A "ge.i" apád? Vagy most éled fel minden anyagi tartalékod éppen?

Egyben igazad van, az ilyennek élnie sem szabadna. Bármelyik Ukrán katonának összehasonlíthatatlanul rosszabb a helyzete mint neked, vagy az anyáknak akiknek a fia/férje halt meg a háborúban. Kamuzol itt jobbra-balra h Dél-amerikai gettókban is jártál! Ha így lenne nem ájuldoznál ám a budapesti csöves húgyszagától Szivi!

"Na számomra meg az hogy egy palinak kihullik a haja semmit nem jelent ahhoz képest hogy egy nő elveszti a karrierjét, amit csak kevesen tudnak csinálni."

Érdekes, erre reagálsz, de afelett, hogy hogy kivették ez egyik golyóm, már könnyedén elsiklasz... Neked volt már rákod? Valszeg nem, mert akkor a sirám-folyamodban ez is benne lenne valahol... Majd ha kipakolnak Kicsim, akkor meghallgatlak.

"Ilyen alapon legyél tekintettel a több millió gettó éhezőre és ne egyel ma semmit. Ez kb ilyen szintű beszólás."

Nem, ez nem ilyen szintű. Senki nem mondta, hogy menj és jelentkezz katonának! Ne forgasd ki a szavaim, jó?

"Velem a csúnya beszéddel meg azzal hogy embereld meg magad semmire sem mentek. Kiskoromban sem működött."

- Látjuk.

"Persze a beszűkült magyarnak nehéz elképzelni hogy vki a szlovák határon túl is volt már, hogyne."

Ja, ezt már nem is láttam! (előző vagyok!)

Akkor sorolnám, jó? Éltem Írországban 16 évet, Londonban fél évet. Volt egy amerikai barátnőm (Írországban jöttünk össze), voltam pár hónapot nála Texas-ban, de bejártuk Louisiana-t is, biztos ismerős számodra a road-trip ha már ilyen "világlátott" vagy ahog írtad... Ezen kívül jártam számos más országban, többezer km-e is, de ezeken a helyeken inkább csak nyaralni, bár nem mindig a turistás helyeken. Nem sorolnám, mert még megesz a sárga irigység. Közel natív szinten beszélem az angolt, nagynéném Ausztráliában él kb 40 éve, számos barátom van onnan (is)... És igen, voltam Szlovákiában is (igaz csak átutazóban), de van ott is nagyon jó barátom, akivel egy házban laktam Dublinban. Laktam már D-Amerikai, K-Európai, Ny-Európai, Ausztrál, Tunéziai és még a jóég tudja hányféle országból, térségből való emberekkel, és még töbfélével dolgoztam is együtt, kocsmáztam is együtt. Nem mondom, hogy jártam gettóban (te mennyit is voltál ilyen helyen? Megmutatták a turistabuszról?? ), de nem is vagyok rá kíváncsi, elég egy kevéssé frekventált szűk sikátorba bemenni pl Dublinban...

Amúgy nem is értem mi a fenét vársz tőlünk. Nem tudunk segíteni, mindenki csak magán tud segíteni. Jártam már én is pszichológushoz, voltak nehéz napjaim (azon túl is, amikről korábban írtam) 10.000/óra volt emberünk díja 2016-ban. Nem álltam túl jól akkor, de kifizettem és segített. Neked is javaslom. Agyő és sok sikert!