Hogy állnátok hozzá ahhoz a nagyon depresszív érzéshez, amit az okoz hogy a kedvenc helyed a világon most már életed végéig depressziót fog okozni mert a covid miatt nem jutottál ki oda?

Már bocsánat de ha valakinek kiég a több milliós autója, akkor neki nincs “joga” arra hogy 4 év után is rosszul legyen?

Amit olvastál neked az tényleg “csak ennyi”

Miközben a féltékeny családtagjaid meg örülnek a bajodnak mert azok még nem voltak sehol és tipikus egyszerű mártírkodó lények akik rajtad vezetik le a szarjukat?

Nekem semmi más nem volt az életben csak a munka amit felépítettem. Nem lesz gyerekem, férjem, csak ez volt, semmi más.

Azért nem sok esély volt arra hogy pontosan azon a héten jöjjön a hír a virusrol meg egy távol-keleti munkáról.

Csak úgy viselem ezt most el hogy szedem a nyugtatót ami letompit.

Vagy minek kellene történnie számodra ami validálja a depressziót?

Egy amputacionak? Vagy savas támadásnak? Csak a legvégzetesebb dolgok miatt akarhat valaki öngyilkos lenni?

Életben semmit sem akartam jobban mint ott lenni és mivel jelenleg dolgozni sem tudok, nincsen senkim egyrészt nem lesz rá pénzem, másrészt nincs senki aki oda eljönne velem…. Egyedül meg nincs értelme.

Egyébként meg nem lehet összehasonlítani embereket, a depresszionak nem mindig van oka. Akkor azoknak jönne a tipikus mondat hogy menj el kapálni majd nem lesz depis?

Nagyon érzékelten vagy.

De ha egyszer nincs senkim, se testvér se barát se semmi akkor mi legyen ha nem az utazás?

Könnyen beszél az akinek a gyerek a férj a sok barát természetes…

Én ezekre képtelen vagyok

De meg ha lett is volna más, egy ilyen lehetőség elúszik egy ilyen kibasz.ott szürreális vírus miatt, csoda hogy meg nem vagyok lekötözve egy zártosztályon

Bar meg leszek majd szerintem

Mert képtelen vagyok elfogadni hogy pont akkor valósult volna meg a legnagyobb álmom amikor jött egy ilyen szürreális pandemia…

Hétre pontosan. Aztán egy új ajánlat amikor lezárták az egész világot.

Hát hogy az Istenbe lehet ezt feldolgozni? Hogyan?

Mikor semmi másod sincs.

Persze előtte ahova nem akartam menni, oda elküldtek dolgozni

Biztos vagyok benne hogy ez egy sims játék amiben élünk és aki az én figurámat irányítja egy pszichopata és most jól szórakozik…

Én ezt amíg elek már nem fogom feldolgozni.

Soha

Na ez az

Ebből is látszik hogy a pszichológus sem tudna ezzel mit kezdeni

Ha a karomat amputaltak volna arra is azt mondanád hogy 4 év után már nem kellene ezen rágódnom?

Senki nem látja ennek a Truman show jellegét csak én

És én négy éve nem tudok ezzel mit kezdeni

Még az első kettőben volt is remény de aztán elszállt minden

4 éve nem érzem az időt csak látom a tükörben amikor havonta egyszer belenézek hogy öregszem gyorsan

Képtelen vagyok felfogni hogy ilyen eseménysorozat megtörténhet és pont velem

Amit a legjobban akarok azt veszik el ráadásul ilyen lehetetlen módon

A gyakorira is azóta szoktam rá előtte azt sem tudtam hogy van ez az oldal

Semmit nem szerettem volna csak itt lenni

Annyira egyedül vagyok ezzel hogy még a kettyós emberek üzeneteit is vállalom hogy látnom kell, csakhogy itt beszélgessek valakivel