Mit tegyek, ha azt érzem elment felettem az idő és elcsesztem az életemet?

22 évesen?

Ne röhögtess.

Bőven van időd változtatni mindenen.

Majd térjünk erre vissza ha 40 leszel.

Te már elkönyvelted magad értéktelennek, eltemetted magad. Amíg EZEN nem változtatsz, addig nem is lesz jobb.

Látom, a munka kérdése is központban van. Munkaerőpiaci egyszeregy, hogy az ideális jelölt hisz magában, jó kiállású, rátermettnek tűnik. (Hogy valóban az-e, majd kiderül, és ilyen szempontból másodlagos.) Ha te munkáltató lennél, és a cég túlélése múlna azon, hogy el van-e végezve a munka, felvennél-e olyat, aki egy interjún is levágja kb. azt, amit te a kérdésedben? (Még ha nem is szó szerint, csak látszik a kisugárzásból.)

(Hasonló szabályok érvényesek a csajozásban is. A nők egy tökös f*szit akarnak, nem anyámasszony katonáját.)

Szóval, ha meguntad a rinyálást, meg az elmúlt 52... ja bocs 22 éved jelentőségének túlértékelését, akkor először is tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

- mihez értesz

- mi érdekel

- mik a jó tulajdonságaid (munkában és emberi kapcsolatokban)

- mit szeretnél elérni

- miben kellene fejlődnöd

- ami pedig a barátokat illeti, kiket és milyen célból szeretnél magad mellé, hol találhatnál ilyeneket.

Aztán FEL KELL ÁLLNI, és elkezdeni ezeket MEGVALÓSÍTANI.

Ha a fenti kérdésekre érdemleges válaszokat adsz itt vagy bármelyik következő kérdésed alatt, akkor folytathatjuk a beszélgetést, egyébként nincs értelme.

"Ha találkoznék gyerekkori önmagammal felpofoznám, hogy milyen mulya volt..."

A mostani önmagadat sem ártana.

"Zavar, hogy az embereknek csak felmosórongynak vagyok jó, vagy egy taknyos zsebkendőnek, amit ha megunnak, eldobnak.."

Valamiért az az érzésem, hogy te pont ugyanígy bánsz másokkal...