Miért küzdünk az életbe minden nap rabszolgaként?

"Fordulhatnál szakemberhez is." Nálam speciel nem segített. 25 éves vagyok, 16 éves korom óta járok terápiákra, eddig kb 6 különbözőn voltam. Az előző 4 elengedte a kezem, mert reménytelen voltam. A mostani kettő közül az egyikhez másfél éve járok, a másikhoz 2 hónapja. Képtelenek segíteni. Pszichiátriai gyógyszert nem vagyok hajlandó szedni.

Sosem fogom elfogadni, hogy hogyan működik a világ. Sosem.

Miért nem vagy hajlandó szedni? A saját jelenlegi nyomorúságodon kívül mégis mit veszíthetsz?

#73 Nem akarom hogy odáig szedáljanak hogy beálljak a bérrabszolga sorsba.

Mivel nem idegbaj vagy agresszió a bajod, nem is szedatívokat kéne szedned.

Antidepresszánst szedtem. 1 hétig csak aludtam tőle. Kösz, nem.

Miért nem? Ugye vágod, hogy a már említett következmények minden döntésednél fennállnak, ugye? Annál is, hogy ha nem veszed be a bogyóid, amikre szükséged lenne.

Mert nem vagyok hajlandó leszedálni magam az antidepresszánsokkal. Nem érdekel, hogy csak átmenetileg és utána "lehet" hogy jobb lenne. Pont nem érdekel, menjetek a bogyóitokkal a fenébe.

De miért? Egy garantált rossznál egy lehet hogy jobb, miért is nem opció?

Kötve hiszem, hogy jobb lenne hogy beállítanak a rabszolgasorsba amint átalakítanak (meggyógyítás az erős kifejezés). És az öngyilkosság nem biztos, hogy garantált rossz, sőőőőt, lehet az a legjobb minden közül.