Miért küzdünk az életbe minden nap rabszolgaként?

"Obejktív tény, hogy munka=rabszolgaság."

Akkor bizonyítsd, mert eddig semmi érvet nem tudtál felmutatni mellette!

Eddig csak arról regéltél, hogy fel vagy háborodva, hogy a sült galamb nem repül magadtól a szádba. Ami tényleg így van, a világ úgy működik, hogy ha szeretnél valamit, azt vagy neked kell megtermelned, vagy mások termelik meg, akik viszont akkor kötelesek adni neked belőle ha te is ellenszolgáltatással élsz. Ennek legegyszerűbb módja a munkával elért pénzkereset.

Viszont ettől nem leszel rabszolga, hisz ez a fogalom egész más dolgokat takar. A szabadságtól és önálló döntéshozataltól való megfosztottságot, illetve tulajdonjogot az életed felett, amik esetedben nem állnak fenn, de más dolgozó emberek esetében sem.

Tehát, van bármi bizonyítékod is az állításodra?

#35 Utoljára mondom el a bizonyítákokat, mert ahogy látom te sem vagy itt tisztában dolgokkal. A te "intellektuális" nyelvezeteden fogom leírni.

A bérmunka (bérrabszolgaság), bár ezt nehéz elhinni a modern agymosott társadalomban, a rabszolgaság egy formája, tehát RABSZOLGASÁG DOLGOZNI. Bérbeadni magadat valakinek, alig különbözik attól, hogy eladod magad valakinek. A munkahelyednek ergo tulajdonjoga van az ébrentöltött időd nagyja felett. A munkahelyed diktálja a béredet, ami a rendszerből kifolyólag pont annyira elég, hogy következő hónapban is be tudj jönni dolgozni és rabszolgáskodni. A modern munkahelyek, ha kormányzati formák közé sorolnák őket, diktatúra lenne. Az alkalmazottak átadják autonómiájukat egy hierarchikus rendszernek, amely felülről lefelé haladva továbbítja az utasításokat. A főnökök elmondják az alkalmazottnak, hogy mit és hogyan kell csinálni, és mérik a hatékonyságukat és termelékenységüket. Ha nem sikerül, bármikor büntethetők.

Azt írod, hogy mivel az alkalmazott önként kötötte ezt a szerződést, szabad ügynökként jár el. De mi van, ha megtagadja az aláírást? Neki (és a lakosság többségének) továbbra is munkát kell találnia, hogy kifizesse a házát, enni tudjon, dolgokat vásárolni stb. Akkor is más munkáltatót kell keresnie, aki a legjobb esetben is valamivel magasabb fizetést vagy kellemesebb munkakultúrát kínálna. De továbbra is bérbe adja magát a munkavállaló. Mivel azzal hogy megszülettél egy legyűrhetetlen életösztön lett beléd kódolva, hamis állítás hogy az életed felett dönthetsz han em tetszik az univerumunk működése. Az életösztön ezt nem fogja hagyni, hogy te oly egyszerűen elhagyd a világot. És rá fog kényszeríteni, hogy dolgozz, még ha nem is akarod. Ahogy a társadalom sem fog neked adni semmit ingyen, ha esetleg nem tetszik a rendszer és nem tudod magad megölni.

Rabszolga vagy, pont. Ha lenne feltétel nélküli alapjövedelem amiből meg tudnánk élni akkor nem lennénk azok. Pont.

Esetleg még #36-ot kiegészíteném azzal, hogy akkor sem lenne rabszolgaság, ha lenne elérhető eutanázia nekünk, dolgozni nem akaróknak. De amúgy ugye milyen szép élet is egy dolgozó ember élete..

Alig, hogy megszülettél máris minden nap bölcsőde, aztán minden nap korán reggeltől óvodába kell menni, aztán sose alszol rendesen, mert minden nap hajnalban iskolába kell menned, ahol 99,99%-ban olyanokat erőszakolnak rád, amit soha az életben semmire sem fogsz használni és 2 hét múlva amúgy is elfelejted. Az estéidre minden tantárgyból házifeladat, nehogy legyen egy kis gyerekkorod. A szünetekre is teleraknak iskolai feladatokkal, nehogy legyen egy szabad napod, amikor azt csinálhatod, amit szeretnél. A szüleid elvárják, hogy hálás legyél nekik azért, amiért általuk ebbe belekerülhettél és rossz gyerek vagy, ha még el sem játszod nekik, hogy hálás vagy ezért. Napi szinten igazságtalanságokat szenvedsz el az iskolában. El kell viselned a kontraszelektált, hatalmukkal visszaélő tanárokat, akik megaláznak és megszégyenítenek és ráderőltetik, hogy tettesd, hogy tiszteled őket. Már ekkora hazugságra és megfelelésre kondicionálnak.

Aztán vagy munkanélküliként tengődsz és nincs pénzed, hogy bármit is csinálj, amit szeretnél vagy 99%, hogy olyan munkát csinálsz, amit valójában utálsz, max. idővel megpróbálod meggyőzni magad, hogy te ezt szereted, hiszen úgyse tehetsz mást. Hajnalban kelsz, sosem alszol rendesen, nap közben olyanokra költöd a pénzed egyötödét (energiaital, kávék, csokik, túró rudik, szükségtelen tárgyak, amiknek egy hétig örülsz, aztán megszokod), amikkel kicsit elviselhetőbbé teszed a napodat. Közben azt sulykolják beléd, hogy aki ezt nem akarja csinálni, aki ki akar ebből maradni, az hitvány és semmirekellő.

A rokonaiddal és a munkatársaiddal el kell játszanod, hogy ők a barátaid is egyben. Mindenhol a médiában azt hallod, hogy "a karrier így, meg a karrier úgy", pedig az emberek 98%-ának nem karrierje van, hanem egyszerűen csak munkahelye. A hímneműeknek is ugyanúgy. Ha hazamész már túl fáradt vagy ahhoz, hogy bármibe is belekezdj, amit szeretsz, mert holnap újra menni kell dolgozni, amit utálsz. Hiába ámítod magad azzal, hogy te ezt szereted, valójában ez csak megfelelés, amit elvárnak, meg úgysincs más választásod és ha milliárdokat nyernél a lottón, akkor azonnal felmondanál. Idővel benneragadsz egy rossz párkapcsolatban. Inkább csak elviseled már, de nem lépsz ki, mert nincs másik lakás, túl sok közös tulajdon van, magyarázkodni kéne az ismerősöknek, meg amúgy is elment az idő, már nem vagy elég piacképes. Ha nem akarsz gyereket, mert nem akarsz mást is belekényszeríteni abba, hogy mindezt végigszenvedje, akkor hazaáruló vagy és neked minden a legdrágább lesz, semmi kedvezményt nem kaphatsz semmire.

Mennek a napok, hetek, hónapok, évek, évtizedek, hogy észre sem veszed. Mindig a következő napra kell koncentrálni, különben baj lesz. Arra, hogy fel tudj kelni, hogy odaérj, hogy befejezd, aztán kezd a következőt. Nincs pénzed félretenni. Megöregszel, leromlott a lakásod, mert nem tudtál rá költeni, de már nem érdekel, arra a kis időre, már kibírja. Szegényen éled az öregek unalmas életét. Megint csak az a cél, hogy megéljél, kijöjjél valahogy. Lenézed a fiatalokat, mert úgy látszik(csak látszik), hogy nekik könnyebb és azzal ámítod magadat, hogy te erkölcsileg magasabb szinten vagy. Testednek egyre több baja van, amit nem tudsz már megoldani. Ha szerencséd van, hirtelen halsz meg, ha nem, akkor hosszú fájdalmak közepette, bepelenkázva, mert a többiek nem engedik, hogy fájdalommentesen elaludjál, mert szerintük ők azt jobban tudják, mi a helyes

31

Ami nem irrelevans, az az, h hogyan fogod fel az egeszet. Mert megvaltoztatni nem tudod. Nem irrelevans, milyen munkat vegzel, es hogy utalod-e. Es van mozgaster a szolgasagon belul, amig nincs gyerek es hitel.

#38 Nekem irreleváns, mert speciel én nem akarok semmilyen munkát sem végezni. Mindent utálnék, még azt is amit amúgy hobbiként szeretek csinálni. Itt a bibi, megváltoztatni nem tudom és nem is kérek belőle, de megölni magam nem tudom. Akkor most mi van ilyenkor?

#39 Ne menjünk tovább, mert te is súlyos fogalomzavarban szenvedsz. Nem az a lényeg a rabszolgaságban, hogy te vagy más ad el téged, hanem hogy RA VAGY KÉNYSZERÍTVE, hogy eladd magad, tulajdon legyél és legyen egy mestered. Vagy több mestered ha saját magad főnöke vagy, mert kutyába kell menni az ügyfeleidnek.