Mi változott a világban ilyen rövid idő alatt? Mi lehet az oka ennek?

Szerintem jól van itt. És szerintem is van ilyen változás. Ha egy generáció nem figyel oda rá, hogy egyben tartsa a családot tökre széteshet.

Arról amit írsz a kutya macskával is volt egy kutatás és cikk a qubiten, hogy sokan azt választják mert kevesebb idő, erőforrás.

Szerintem azért nagy veszteség, hogy leépülnek a személyes kapcsolatok, mert ez adhat erőt ha egyre jobban automatizálódik minden. A politikusokra nem számíthatunk, hogy megvédenék az érdekeinket, a gazdagokra sem, akkor ki tenné meg. Csak is személyes kapcsolatok tarthatnak meg.

És akkor most csak a praktikus részről írtam az örömről nem is.

Igen, egyrészt a munkahelyi túlterheltség, kizsigerelés. Az ember örül, ha hazaér és ledobhatja magát.

De nagyobb probléma lehet az erőltetett szocializáció, ami az utóvbi pár generációt nagyon érinti.

A régebbieknek elsősorban a rokonok voltak ott, a család.

Most ahhoz képest borzalmas a nyüzsgés, információ áradat. Az ember hazamegy és zsong a feje.

A rohanó világ eredménye, de hát úgyis rohanni akartok.

Nem tudom, mi pár napja jöttünk haza egy külföldi rokonlátogatásból, ahova a nagyapám testvérének a gyereke (azt se tudom, ez milyen rokonság) hívott meg. Kicsit elcsúsztak a generációk, korban viszonylag közel vagyunk egymáshoz. Nem vagyunk napi kapcsolatban, évek eltelnek anélkül, hogy a kötelező karácsonyi üdvözléseken kívül beszélnénk, de azért pár évente felelevenítjük a rokonságot, és akkor mindig jó.

A kamasz fiam legjobb barátja meg a másodunokatestvére. A férjem unokatestvérének a fia. Régebben csak a családi eseményeken találkoztak, de amióta nagyobbak szinte naponta chatelnek, és csomót járnak el együtt mindenfelé.

Azt írod, furcsán néznek. Én nem tudom, ki hogy néz. Nem érdekel.

Ilyen is van.

Egyrészt, az emberek annakidején nagyon korán elkerültek otthonról, ha 14 évesen nem kellett koleszba menniük (mert a legtöbb faluban vagy akár nagyközségben nem volt akkorsem gimi) akkor is 18 éves koruk körül már bőven elkerültek, katonaság, egyetem, etc. És pont ilyen fiatalon az ember még igényli a családját, ezért ahogy teheti, megy haza, látogatja, ehhez az életstílushoz meg hozzászokik.

Másrészt a legtöbb helyen nagyon fiatalon el is kezdték a családalapítást, egyes családokban 17-18 évesen jött is az első gyerek, ott jó volt, hogy a család besegített és ez kialakult az emberben a kötődés.

Plusz a legtöbb embernek lehetősége volt otthon maradni a gyerekével, mert olyan munkája volt vagy csak a férje megkereste a pénzt kettejüknek, esetleg a férj is olyan munkát látott el, hogy útban volt folyton vagy monoton munkát látott el vagy egyedül dolgozott, nulla emberi kommunikációja volt - nekik is megváltás volt az, hogy emberek közé mehetnek.

Harmadrészt már az ember non-stop elérhető az interneten, már egy gombnyomás és az egész rokonság, barátok, volt iskolatársak, munkatársak egyszerre tudják meg az olyan óriási híreket, hogy megjött a baba vagy az olyan apróságokat, hogy merre kirándultál hétvégén. Ez az emberben kelthet egy érzést hogy az alap dolgokat tudja, amit a nagyapáink pont ezek alatt a rokonlátogatások alatt tudtak meg.

Negyedrészt a mai világban a mindennapok jobban lefárasztják az embert, több elvárásnak kell megfelelni, mind magánéletben, mind a tanulmányokban, mind a munkahelyen, az embernek kevesebb ideje is marad.

Kb azt látom, hogy ma egy tizedikesnek a szülők már mondják, hogy gyorsan, év végén tegyen le 1-2 előrehozott érettségit, tizenegyedik körül a szülők küldik nyelvvizsgázni, tizenkettedikre már úgy megy a gyerek érettségizni, hogy 1-2 közép akár felsőfokú nyelvvizsgapapírja van és az érettségire készülne meg a nyelvvizsgára nem kis munka.

+

Általában a mai nagy rokonlátogató azok, akik egy közegből költöztek fel Budapestre vagy egy másik nagyobb településre. Itt családot alapítotak, a gyerekeknek meg kialakult az életük, a baráti körük. Szóval a rokonlátogatásná is felléphet az, ami pl munkahelyváltásnál vagy iskolaváltásnál. Ha megfigyelitek, ezeken az összejöveeleken általában a felnőttek vannak együtt, ők ülnek le csevegni, a gyerekek meg eldönthetik, hogy beszélgetnek egymással vagy a falat bámulják, nyílván próbálkoznak az elsővel. Aztán így alakul, hogy van egy szimpatikus másodunokatesó, akivel jót beszélgettél, hazamentek és utána alig-alig váltotok neten 1-2 szót, mert visszamentek a ti megszokott közegetekbe.

A mi mindennapjainkban is meglátszik ez. Annak idején, ha nagyapáinknak házat kellett felújítani, mentek a rokonok. Ha valami egyéb gond volt, lehetett a rokonokat riadóztatni. Ingyen vagy pofátlanul olcsón segítették egymást. Ez természetes volt.

Ma még előfordul, de inább a szűkebb családban, hogy hirtelen az egész rokonság ott terem segíteni egy felújításban vagy hogy tudod, hogy a másodunokatesód Rózsika ügyvéd, neked meg egy szerződéssel gondod van és őt riadóztathatod és ingyen segít.

"Nem tudom miből gondolod ezt?"

"Szóval szerintem itt a neveltetésen van a hangsúly, az itthonról hozott példák lehetnek az "okok"."

Az én otthonról hozott példám az lenne, hogy menni kell akkor is, ha baszogatnak. Anyukám ezt csinálja. Szerencsére nem várja el tőlem, hogy menjek vele, de neki így nyugodt a lelkiismerete.

Nem hiszik el, hogy nőként jól keres, biztos máshogy (wink-wink) keresi a pénzt, apámnak miből van bőrkabátja, miből van új autó. Én egyszer dagadt vagyok, máskor sovány, a tesóm miért nem beszél többet, felhoznak minden szart a múltból.

Minek járjak hozzájuk? Nálam a vér nem jelent semmit. Vannak barátaim, akik többet jelentenek, mint a család. Nekem nem kellenek olyan emberek, akiknek le kell nyelni azt, ha baszogatnak. Nem akarok úgy élni, hogy az egész életem arról szóljon, hogy "ezt az egy alkalmat ki kell bírni".