Az ötven plusszos korosztály tényleg képtelen a normális vitára?
Az ötvenes és a náluk idősebb honfitársainkra gondolok. Ha társaságban, ismerősök között vagy családtagok között felmerül egy nehezebb téma, akkor rendszeresen az ötven plusszosokkal van a baj.
Nem értik azt, hogy „érveket használjanak”, „tényeket mondjanak”. Azt, hogy mi a különbség a „velemények” és a „tények” között! Stb.
(Tisztelet a kivételnek, mert ismerek olyan 70 éves bácsit is, aki meg baromi intelligensen vitázik, és jó élmény hallgatni. Szóval erre is van azért példa, hála Istennek...)
Ó. Még távol vagyunk attól, hogy az ötvenplusszos rokonainkat meggyőzni akarja valamiről . . . Mi már annak örülnénk, ha legalább elméleti síkon tudnánk beszélgetni velük bizonyos gondokról.
Például a Magyarországon sok embernek vannak mentális problémái. Pl. depresszió, pánikbetegség, szorongás. És nem szabad az ilyen gondokkal küzdő embereket lenézni!... Hanem igenis szabad lelki segítő, hozzáértő segítségét kérni, ha valakinek egy nagyon kemény időszaka van és lelkileg összeroskad, és támogatásra van szüksége. Vagy pont azelőtt, hogy szétesne valaki a sok stressztől, a problémát megelőzendő segítséget kérni.
Még egy másik példa, amitől kiakadtam mikor a rokonainkkal beszélgettünk... És elmondtuk nekik, hogy az egyik unokatestvérünk diszlexiás. Emiatt nehezen tud olvasni. Jobban kell küzdenie, ahhoz, hogy elolvasson például egy könyvet, vagy akár egy hosszabb tanulmányt. (Miközben tudjuk, hogy a családunkban nagymamának is van valami olvasási gondja. Csak ő nem vallja be soha... Pedig mindannyian tudjuk róla).
Erre rámondják az unokájukra, hogy „Lusta, és kész...” meg hogy csak „Miért nem kapja össze magát?”
Lehetnének megértőek az unokatestvérünkkel. Nem ártott senkinek a szerencsétlen. De másban dolgokban meg tök eredményes! De a történelem az nem a kedvenc tantárgya természetesen, gondolom értitek...
Nem mondják azt a nagyszüleink, hogy ez ezek a problémák nincsenek... Elismerik azért, hogy vannak ilyen gondok a világban. De a végszó mindig azt, hogy az ilyen ember „Gyenge...” „Nem küzd eléggé.”
Miközben az unokatestvérünk egy jónevű gimnáziumba jár, és mi látjuk, hogy mennyit küzd azért, hogy keresztülmenjen egy nehezebb könyvön, amit szükséges tanulnia!
46-os!
Tehát a kérdésedre:
"Az ötven plusszos korosztály tényleg képtelen a normális vitára?"
Egyértelmű nem a válasz.
A hozzászólásaidból következtetett kérdésed az, hogy a nagyszüleid képtelenek a normális vitára? Erre igen a válasz.
46, a 43 és a 45 nem ugyanaz az ember, csak egyformán látjuk a dolgot. :)
Mamádéknál az lehet a fő gond, hogy azt hiszik, ma ugyanazok a követelmények mint az ő idejükben voltak. Tegyél eléjük egy nyolcadik osztályos matek egyenletet, mondd, hogy ez itt az általános iskolás követelmény. Légyszi mami firkantsd le a megoldást. Hiszen általánost mindenki végzett.
Kedves #45-ös válaszoló, nekem személy szerint kb. semmi ilyesmi rossz élményem nem volt a 40-es, és a 30-as korosztállyal. Ha kialakul valami zűr, azt pedig megbeszéljük...
De sajnálatos módon a 50+ -os korosztállyal rendszeresen ilyen problémáink vannak. A rokonaim munkahelyén is... Mi ezt tapasztaljuk és kész. Én örülnék neki a legjobban, ha nem kéne fárasztanom magamat olyan témákkal velük, de az élet nem kívánságműsor.
A kérdező tényleg képtelen a normális vitára? 😂
Szóval lehet, hogy nem a rokonokkal van baj, hanem veled. Figyelmen kívül hagyod ami nem a saját igazadat támasztja alá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!