Ki hogy dolgozta fel, hogy felnőtt, és már túl késő dolgokhoz? A 30-on túli élet?
Nem magára a felnőtt korba lépésre gondoltam, és nem is a nyugdíjba. 29 vagyok, 30 leszek, úgy érzem ez itt egy határvonal, ami ketté osztja az életem. Valahogy már nincs az a "fiatalos lazaság", nem nagyon lehet már úgy élni mintha nem lenne holnap, a fiatal szép huszas lányok már nem kíváncsiak rád, elmész helyekre és te vagy a legöregebb, mindenkinek már saját családja van és senkinek sincs annyi ideje rád már mint régen, már nem nagyon találsz olyan korodbéli embert akivel lehet hülyéskedni, megjelennek az ősz hajszálak, kinek a kopaszodás elindul, ha elesel nem pattansz már fel úgy mint régen stbstbstb...
Mindig azt hittem hogy csak átsiklok mert nem fog meghatni, de mégis érzem. Látok dátumokat hogy pl 2010 és omg akkor még csak 15-6 éves voltam mennyire más világnézetem volt akkor... :D És mostanra nem lettem milliomos se playboy se űrhajós, szóval mondhatni ahhoz képest sokkal rosszabb most, mert az átlagember valósága tárul csak elém :D
Jó tanácsaal sajnos nem nagyon tudok szolgálni, de vigasztaljon a tudat, hogy nem vagy egyedül 🤘 Én csak azt sajnálom, hogy a húszas éveim egy jelentős részét olyan emberekre tékozoltam el, akik nem érdemelték volna meg, de ezt már csak utólag látom.
Üdv,
Egy szintén 29 éves
30 leszek idén, szüleimmel élek, mivel sosem érdekelt a tanulás és rászánni is nehezen tudom magam. Ergó megeszem, amit főztem, tehát nem várok együttérzésre. De azért azt is biggyesztsük ide, hogy azért ez már nem a zavaros 90es évek, nem annyira egyszerű érvényesülni.
Szóval igazából csak vegetálok, nincs egzisztenciám se jövőképem. Néha akad lány, aki tényleg tiszta szívből szeret, de idővel kiütközik ezen probléma.
Most már elértem oda, hogy van pénzem is a sok munak révén. Azonban nem tudom mit is akarok kezdeni, mibe fogjak bele. Azt hiszem lélekben feladtam már és sz*rok bele elfogadtam a sorsom.
Ergó nyugtasson meg a gondolat, mindig van lejjebb.
#5
Nézz Andrew Tate videókat, azokból bőven kapsz majd motivációt.
Amit 30 előtt kell kötelezően megtenni és meg is akartam tenni, azt megtettem, a többire meg itt az egész élet. Nem érzem úgy, hogy szoronganom kellene amiatt, mert vannak terveim, feladataim és nem mehetek nyugdíjba 40 éves korom előtt, mert minden kész van.
Fölösleges ez a 30-as hiszti. És társadalmilag is káros.
Ezt erősen eltúlzod...
Majd 40-től jön a változás....akkor már munkahelyre is nagyon kell vigyázni vagy figyelni...
És sok múlik azon, hogy hogyan tartod magad karban.
Én 38 vagyok de 32-33-nak néznek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!