Mi a különbség, a között, hogy tapasztalt, magabiztos valaki, vagy túl nagy az egója, és beképzelt? - Van élettapasztalatom, és magabiztosabb vagyok másoknál, de lecsesznek, hogy túl nagy az egóm, beképzelt vagyok.

Az arckifejezése. aki beképzelt, annak általában gőg, és düh van az arcán, nem kedvesség (lehet úgyis nézni,hogy amikor megnyilvánul, de lehet akkoris az arcán,ha épp nem mond semmit.). Lehet lenézés, undor is a beszédében bárki felé, de az nem feltétlenül van. Arca meg olyan,mintha folyton dühös lenne, haragudna,mintha azt gondolná "Hogy merészel valaki nem akkora király lenni,mint én??!!"

A szerény ember arckifejezése kedves,szelíd.

*Jó, mondjuk az arckifejezés se feltétlenül igaz,most jövök rá,hogy ismerek olyat,aki nagyra van magával, el van telve magától, és mégsem látszik az arckifejezésén. De neki mondjuk lehet, hogy azért nem,mert ő még gyerekes is. Mások sértegetésével (is) szokott bohóckodni.

De azért mégis általánosságban talán azért az arckifejezés egy jó, jellegzetes támpont lehet. És aki öntelt,de nem gyerekes, az lehet,hogy nem tud, vagy nem is szeret mosolyogni,lehet ez azértis,hogy alapból nem szokott mosolyogni, mert rászóltak hogy a mosolya ijesztő, mesterkélt, esetleg sunyin néz közben. Ezt sem tom,mindenkinél így van-e,aki olyan,de lehet.

"mert tudom, hol fogja elcseszni, de nem érti meg..."

Összefügg a munkátok? Amúgy jelezd a főnöknek is,hogy jelezze neki,hogyha valamit rosszul csinál, nehogy a végén rajtad csattanjon. Én már kaptam olyanért fejmosást, amit a kolléga szúrt el, de úgy,hogy konkrétan a főnök szeme előtt szúrta el, csak én meg mellette álltam. A fiatal srác kb 2 hetet lehetett ott, nem faggattam, de valami szomszédja lehetett a főnöknek, és úgy képzelem,hogy a srác anyja szólt a főnöknek, hogy ha tud a srácnak valami munkát, akkor szóljon. És mivel annál a cégnél 3 hetente felmondott valaki, pont mert ilyen a főnök, volt is hely, de közben az is lehet, hogy tudta a főnök,hogy a srác nem okos, de kegyelemből fölvette, hogy tegyen vele egy próbát abban a munkakörben, hátha mégis beválik a srác, de nem jött össze, viszont azt a lecs3szést, amit én kaptam, ha a srác kapta volna, aki tényleg hibázott, ő sem érdemelte volna meg.Én meg főleg, aki csak pont mellette voltam,és csináltam a dolgomat. Remélem, a te főnököd normális,ép elméjű.

"Köszönöm, egyet értek. Annyival kiegészíteném, hogy kedves vagyok és szerény, jó szándékú, de van az a pont, mikor úgy érzem, a falnak beszélek, mert tudom, hol fogja elcseszni, de nem érti meg... ilyenkor sajnálkozó, értetlen, vagy dühös arcot vágok..."

Itt nem veled van a gond, hidd el.

Itt a másik félnél van. Az akinek segiteni szeretnél, annak túl nagy az egója, beképzelt és ezért nem látja, hogy csak jót akarsz neki. Ö azt hiszi, hogy okoskodni akarsz, mert ö szerinte, ö az okosabb. Eredetileg ö dicsekszik, te meg kijavitani szeretnéd, tanácsot adni, mert már van a "dologgal" tapasztalatod.

Az ö szemszögéböl nézve ö ezt kritikának nézi (nem segitségnek).

Ö azért dicsekszik, hogy elismerést kapjon. Te erre kijavitod, ö megsértödik, és csak azért is "rosszul" fogja csinálni, nem fogadja meg a tanácsod, mert hát ö csak jobban tudja.

Tényleg, naponta élem meg ezeket.

És mikor bekövetkezik az, hogy lássa, hogy igazad volt, na akkor jön az irigység, az utálat, stb...