Egy introvertált embernek nincs szüksége se párra se barátokra se munkatársakra se családra mert legbelül őszintén legszivesebben mindig minden szituációban egyedül lennének?

Dehogy!

Csak van egy szint, ami fölött már fárasztó számukra más emberek társasága.

Nem. Szeretünk egyedül lenni, de jól megválogatjuk, hogy kivel osztjuk meg az időnket/társaságunkat.

Például: a párommal, vagy a legjobb barátommal szívesen elmegyek kirándulni vagy kávézni, de nincs az a pénz, hogy egy házibuliba, vagy más szórakozóhelyre menjek egy nagyobb társasággal.

🍏

Nem feltétlen.

Bár van, aki hozzá tud szokni ehhez az életvitelhez.

Ha nem depressziós, és nem akar buddhista, keresztény szerzetes lenni, akkor jó, ha van egy szerető társ az ember mellett, akiért élhet.

Ez az egyik oldal.

A másik, hogy legyen értelme az életének, lásd:

- kutatás,

- zenélés,

- tudományos megfigyelés stb.

Akkor egyedül is tök jól el lesz, mert van az életének célja.

*elírtam, aszociális.

Például egyik rokonom ilyen: olyan szinten nem szeret emberek között lenni, és emberekkel kommunikálni, vagy egy légtérben lenni, hogy még a falu széli vegyesboltba sem megy le (ahol kb tényleg csak az eladó, nagyon maximum 1 vásárló van).

Inkább Auchan-Tesco stb házhozszállítást választ, és heti egyszer így vásárol be.

Az aszociális viselkedés inkább már pszichés problémára utal.

Az introveltáltság pedig csak egy beállítódás. Mint ahogy valaki kutyás, vagy éppen macskás.