Csak szerintem undorító az ha egy férfi hétköznapi dolgokon sír, sokat panaszkodik és nehezebben dolgoz fel dolgokat mint egy átlagos nő?

Neten beszélek egy férfivel aki ilyen. Elvileg bipoláris meg ocds és folyton sajnáltatja magát, megerősítést keres, problémákat kreál, olyan témákat hoz fel, simán leírja ha sír (wtf????) ilyenek. Na őt mint embert sem tisztelem már. Utálom.

Beszéltem még neten egy másik pasival is aki érzékeny típus és pontosan emiatt nem talál barátnőt. El lehetett vele beszélgetni normálisan meg az érdeklődési körünk (autók) megegyezik. Mutatott screenshotokat is hogy csajok lekoptatják örökké, nem talál barátnőt de még szexpartnert sem. Az érdeklődési kör miatt meg amiatt mert el tudtunk beszélgetni, tisztelem mint egy másik embert. De mint férfi szóba sem jöhet, kb egy leszbikus tomboy-ban is több férfiasságot látok. (Amúgy külsőre sem jönne be)

Sajnos apámnak is vannak érzelmes pillanatai

Illetve olvasok néha (nagyon ritkán amikor van egy kis szabad időm erre) egy könyvet egy régi magyar hírességről , szécsi Pálról ő is érzelmes ember volt de mondjuk mentálisan sem volt oké , na ezzel jól el is baszta magát mert amúgy külsőre azzal az emberrel semmi gond nem lett volna de ha abban a korban éltem volna a viselkedése miatt szóba se jöhetett volna.

Amúgy én aspegeres vagyok

A párom normális, határozott ember. Csak akkor sirt amikor meghalt a kutyája de azt megértettem.