Okosabb vagy az átlagnál? Szerénység nélkül, őszintén!

Egy 4 évvel ezelőtti IQ teszt alapján elviekben magasabb szinten állok mint az átlag. Az EQ-m úgy érzem viszont alacsonyabb,de a hétköznapokban viszont úgy érzem "okosabb" vagyok az átlagtól. De a közvetlen környezetemben meg úgy érzem én vagyok a gyenge láncszem, de ezek a gondolatok eredhetnek komplexusokból is.

Sok dologban, amire más nem is gondol, viszont sokkal jobb vagyok, ami miatt nagyon könnyen haladok az életben, és hálisten nem ér sok meglepetés, nem törétnik kiszámítható rossz érdmeben velem, sok olyan skillem van, amit nem adnék, egyszóval, értelmesebbnek érzem magam az átlag embertől. IQ-t nézve számszerűen meg tárgyilagosan is.

De semmi különös, jobb örülnék ha még okosabb, intelligensebb lehetnék, az biztos.

Há igazábol ha egy nagyon intelligens emberrel beszélgetek akkor kicsit butácskának érzem magam.. mégis jobban szeretem az ilyen emberek társaságát mint azokat akik közt okosnak érzem magam vagy velem egyszinten vannak..

Szóval szerintem átlagos vagyok, különben nem érzném magam butának nagyon intelligens emberek közt

Van egy mondas: ha olyan helyen vagy ahol Te vagy a legokosoabb, akkor rossz helyen vagy.

128 as az IQ-m de ez nem minden. Nagyon sok nalam “okosabb” embernek alacsonyabb ennél.

“Okosabb” = rátermettebb, tapasztaltabb, bolcsebb, nagyobb tudásu stb

Huhh, a sajátomat nem tudom, de úgy sejtem a normálaljavagy a normál alatti.

Viszont, ami a zseniket illeti.

Amikor én tényleg nagyon okos emberekkel beszéltem, akkor csak az monda el, hogy mennyi az iq-ja, aki pár ponttal maradt el a 140-től.

Akik 140 felett voltak azok rendszerint nem tudták. Volt, aki mondta, hogy csináltak neki iq tesztet és magas szám jött ki, de nem tudta mennyi. Volt, aki csak simán nem tudta.

Ők általában sosem mutatták magukat értékesebbnek a többieknél. Csendesek voltak, de, ha probléma volt, akkor felálltak és elmondták, hogy mi a megoldás vagy csak simán cselekedtek.

Aki az iskolában volt ilyen, mindig elvolt az utolsó padban a barátokkal, aztán, ha kihívta a tanár, akármilyen nehéz egyenletet adott neki, gondolkodás nélkül megoldotta vagy akármilyen történelmi eseményt visszamondott, akármilyen bioszos vagy kémiás cuccot eldarált gondolkodás nélkül. és nem nagyon izgatta, hogy ötöst kap.

Ellenben az átlagos képességű túlbuzgók meg nagyon támaszkodtak a tudásukra, amit kemény munkával szereztek meg, ezzel különböztették meg magukat a többiektől, úgy érezték, többet érnek, mert okosabbak. Őkmidnig számolgatták az ötöseiket és dicsekedtek velük.

Általában ez a réteg szokott az lenni, aki az iq-ját is pontosan tudja, hogy mennyi, de a 140 közelében sincs, hanem 125 és 135 között valahol, ahol már magasabb az átlagnál, de még nem zseni - ergo nagyon okos.

A munkában is meglátszott, hogy ki a magas iq-jú. Volt egy férfi akinek magas volt az iq-ja, meg egy nő, aki egyszerűen csak több energiát aditt a munkába.

A férfi teljesen csendben végigdolgozta a napot és egyszerre tudott több dolgot csinálni, cigiszünetekben tök normális témákról beszélgetett.

A nő meg megállás nélkül azt taglalta, hogy mennyit dolgozott, mit csinál, mi volt a nehéz meg a könnyű a munkában, hogy éreztesse, hogy ő okos, mert ennyi munkát el tud látni.

Nem vagyok okosabb az átlagnál, Van amiben jobb vagyok másoknál, és van amiben mások sokkal jobbak nálam.

Nagyon rossz a kommunikációs és beszéd készségem, ezért mások szemében biztos hogy butábbnak hatok mint valójában.