Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Nem érzitek úgy, hogy nagyon...

Nem érzitek úgy, hogy nagyon rossz felé halad a világ?

Figyelt kérdés

A globalizáció, a nemzetek halványodása; a hagyományainkat egyre kevésbé tartjuk tiszteletben.

Az önellátás teljesen megszűnik. 10-20 év múlva egy gyermek nem fogja tudni, hogy a zöldborsót fejtik. Nem fog anyukája által sütött tortát kapni. Szerintem annyira jó dolog saját magunk termelte dologból saját magunk főzni, a szeretteinknek magunk sütni, de végülis egyéni szoc problem. Ugyanakkor ha beüt egy nagy válság, nagy háború, nagy katasztrófa, akkor a túlélők is meghalnak, mert nem ismerik majd fel az almafát?

Ha minden alantasabb munkát robotok végeznek majd, mit dolgozik majd, aki ügyetlenebb és butácskább, nem 140-es az IQ-ja?

Persze, alapbér, persze-persze...

Ahogy egyre könnyebb megszerezni az új kütyüket, egyre többre vágyunk és lassan már semminek sem örülünk.

Ahogy egyre díszesebb programok vannak, egyre többre vágyunk és egy kerti grillezés már nem fog örömet okozni.

Szupernormális ingerek mindenütt.

OK, hogy egy nap eltelik úgy, hogy 200 métert gyalogolunk összesen. Mi lesz velünk egészségileg? Nem mindenkinek a sport a hobbija ám! Még akkor se, ha állítólag ezerféle sportág van. (Gyakorlatilag csak kevés elérhető a mindennapi embernek és annak a fele át se mozgat.)

Nem fura ez az aránylag kevés háború, keresztényüldözés és egyéb öldöklés? Mikor jön az újabb Hitler? Szerintem már a kapuban van...

2018. aug. 12. 18:05

❮ 1 2 3 4 5 6 7

61/66 anonim

válasza:

Az én környezetemben mindenkinek boldog élete van. A többség egészséges is, azok is, akik nem sportolnak minden nap. Szabadideje mindenkinek van.

A mostani kor semmivel nem rosszabb, mint az előző. Csak te épp a mostaniban élsz, ezért vágysz egy olyanra, amit nem ismersze (nem ismered, mert nem éltél benne).

17/L

2018. aug. 13. 12:36

Hasznos számodra ez a válasz?

62/66 anonim

válasza:

Boldog élet? Kinek mi az.

Én boldog vagyok. Olyan munkám van, amit szívesen csinálok. Felkelek 7 után, szép lassan elkészülök, beülök a kocsiba és 8-ra beérek. Mikor beérek, már ott a főnök és a munkatársam. A főni elmondja, hogy melyik kocsin mit kell csinálni, megbeszéljük a dolgokat, aztán elkezdjük a melót. Munka közben jó a hangulat, a főnök jófej és a kis munkatárs is egész normális. A munka nem olyan megterhelő, csak most kicsit farasztóbb, mert a kollégám frissen végzett az autószerelő suliban, ezért rá is kell figyelnem. Gyorsan eltelik a munkanap, ezután vagy 5-kor elindulok haza és negyed óra alatt otthon is vagyok, vagy beállok a műhelybe a saját kocsimmal és azt csinálgatom. Ha hazaérek, akkor otthon vár a barátnőm és a lakótársunk. Mindkettő kedves, aranyos lány és jó velük lenni. Igaz, a lakótárssal most vannak problémák, de majd megoldjuk. Otthon megcsináljuk a dolgunkat, én nekiállok főzni, kotyvasztok valami finomat(tegnap pl vörösboros sertés pörkölt volt, ma pedig leveles tésztás rakott zöldséges valami{saját recept}), addig a csajok megcsinálják a többi munkát. Persze eközben is folyamatosan beszélgetünk, nevetünk, hülyülünk.

Ha minden kész, akkor keresünk valami programot, kimegyünk a város melletti hegyre sétálgatni, itthon nézünk filmet, játszunk, beszélgetünk. Ezután én még leülök kockulni egy kicsit, aztán megyünk aludni.

Én meg vagyok elégedve az életemmel. Persze én is nyivákolhatnék, hogy milyen jó lenne milliárdosnak lenni, saját szigeten lakni, minden nap beülni a magánrepülőmbe és repkedni...stb. De nem teszem, mert nem akarok olyan lenni mint te

2018. aug. 13. 12:59

Hasznos számodra ez a válasz?

63/66 A kérdező kommentje:

Felkelek 5 körül, torna vagy futás, evés, készülődés, 40-50 perc alatt beérek.

Nagyon sok pozitívum is van a munkahelyen de sok negatívum is, a munka pedig olyan embertelenül unalmas, hogy vagy kirúgatom magam, néha annyira nem megy, vagy kiugrok az ablakon a szenvedéstől. Ehhez munkatársam néha terrorizál.

9 óra munka után hazaérek hatra és angolozok vagy programozni tanulok, hogy emberibb munkám legyen.

Este 9 felé, de sajnos inkább utána kidőlök.

Célom alkalmazkodni a helyzethez.

Emberséges munka, ami könyörgöm legalább kicsit izgalmasabb és párkapcsolat.

Kb ennyi a célom.

Akarnék kertesházat, mini konyhakertet, szeretek főzni, sütni, fotózni, havonta kétszer sportolni os lenne kedvem. Ezek már vágyálmok.

Sok dolog szerencse/sors/Isten keze.

Hogy mentális betegséggel születsz-e, milyenek a szüleid, hány halált és rákot látsz tiniként, milye a testi egészséged genetikailag, arról nem te tehetsz.

Ami másnak könnyű, megint másnak embertelen küzdelem.

Az én környezetemben huszonévesek takarítanak, sok ismerősöm halott (akár fiatalkorában), rokonom lakik munkásszállón, a legtöbb ismerősöm nem egészséges és itt nem porallergiára gondolok. Mindenkinek más lapokat oszt az let.

Nem kértem személyes sértéseket.

A kérdésre senki se válaszolt.

Azért az érdekelne, ha valakit zavar egy kérdés, miért válaszol a kérdező bántásával, miért nem lép tovább?

Szó se volt az életemről, ti késztettetek magyarázkodásra de el se olvastátok.

Arról meg nem kérek véleményt, hogy engem mi érdekel. Igen, fenti kérdés érdekel. Nem e lesznek fentieknek káros hatásai?

Nem e pusztul az emberiség bele?

Kérdések ennyi.

Engem annyira nem is izgat, úgyis meghalok.