Ti mit gondoltok erről?

Nem kellett volna azonnal így nekitámadni. Az sem biztos, hogy mindig ez a helyzet. Az tény, hogy egy 10 hónapos, mászkáló, mindenbe belekapaszkodó, felálló, magáraborító, esetleg éppen fogzó gyerekkel, aki napi 1x alszik sokkal nehezebb, mint egy 3 hónapossal. Az is lehet, hogy éppen egy szörnyű napot fogtatok ki, amikor a gyerek egész nap sírt, nem tudom, és tényleg nem volt idejük kicsípni magukat, mire jöttök. Én mindig igyekeztem adni magamra, de volt olyan, hogy épp mielőtt jött valaki, össze-vissza állt minden a gyerek miatt és nem tip top fogadtam őket!

Abban egyetértek, hogyha ez általános, és azt látod, hogy a barátnőd teljesen elhagyja magát, akkor FINOMAN rá lehet vezetni, hogy figyeljen kicsit magára. Akár felváltva kicsit besegíteni a másiknak, hogy pl. el tudjon menni fodrászhoz.

Amúgy mi most szoktunk be a bölcsibe, és nagyon vicces volt látni az anyukák átalakulását. A beszoktatás alatt azt láttam, hogy anyukák kényelmes naciban, pólóban, simán összefogott hajjal jönnek mennek a gyerekkel, és ahogy elkezdődött a munka, most minden reggel azt látom, hogy csinosan, sminkben, beállított frizurával, gyönyörű anyukák mászkálnak. Sokaknak segítség, ha emberek közé mennek, és csak akkor szedik össze igazán magukat. Az otthon ülő anyukák hajlamosak belesüppedni a gyerekbe..."minek sminkeljem ki magam, ha úgyis elkenődik" vagy "minek vegyem fel a szép ruhám, ha úgyis lebukja".

Egy másik vicces dolog...még nyáron nevettem egyszer egy nagyot magamon pont ennek kapcsán, hogy anyuka legyen csinos. Szüleimmel mentünk étterembe szülinapot ünnepelni. Kicsíptem magam...szép ruha, smink, haj minden. Jöttek anyukámék. Mire összekészítettem a gyereket, lecipeltem babakocsiban, tsákákkal, átettem anyumék autójába a gyerekülést, bekötöttem (mert persze nem akart beülni, így "birkózni kellett vele", betettem a babakocsit a csomagtartóba), addigra a ruhámon izzadságfolt, a szoknyám cipőfoltos a gyerek cipőjétől, mert rugkapált, a sminkem elkenődve, a csatokból pedig kilógva a szépen megcsinált hajam. Csak nevetni tudtam, hogy így legyen egy anyuka másfél éves gyerek mellett csinos!

Szerintem meg sokan félreértik a kérdezőt. Én úgy gondolom, hogy jó barátnő és a jószándék vezérelte. Hiszen nem az a jó barát, akitől azt hallod, amit hallani szeretnél, hanem az, aki őszintén elmondja neked a véleményét, még akkor is, ha ez neked fáj. Lehet, hogy rossz volt hallani, amit mondott, de hosszútávon meg igenis hasznos tanácsot adott.

Egyébként szerintem sem kellene elhanyagolnia magát. Megértem, hogy nem lehet mindig topon lenni gyerek mellett, de az, hogy tiszta ruhában vagyok, rendbe teszem a hajam, a körmöm, az alap. És itt nem a sminkről beszélek, csak egy rendezett, ápolt összképről.

Nos az én véleményem, hogy nem vagyunk egyformák. Nekem is van egy barátnőm aki a pici születése után elhanyagolta magát. Én nem szóltam meg érte, és nem mondtam azt neki, hogy ha ilyen slampos maradsz a férjed félre fog lépni.

Én beszélgettem vele, mindenről. A babáról, a vele járó helyzetekről, a gondjairól, és nem kellett diplomás pszichiáternek lennem, hogy észrevegyem, a barátnőm depressziós. Egyszerűen megrémítette a kicsi. Imádja a kisfiát, de az első 1 évben szinte félt tőle..Félt, hogy leejti, félt, hogy nem fog jó anya lenni, és ezek mind idegileg padlóra küldték. Így kezdte elhanyagolni magát. Én nem írtam ki kérdést, és nem sértegettem.

Bevallom nekem semmi pénzért nem kéne ilyen barátnő mint te vagy. Aki a külsőségekre megy, és nem látja ha gond van..

A kérdező nem "megszólta" a barátnőjét, hanem szólt neki, figyelmeztette. A kettő nem ugyanaz.

Nekem van egy nagyon jó barátnőm és már ezerszer eljátszhattam volna, hogy megsértődöm és nem állok szóba vele, mert valamiben ellentétes a véleményünk és ő ezt szabadon ki is fejezte. Ez fordítva is igaz. Világnézeti különbségeket ugyanúgy kifejezünk egymás felé, mint azt, hogy "figyu, ez a ruha nagyon nem áll jól", vagy "bocs, de szerintem ez a férfi egy s*gg, akkor is ha nagyon oda vagy érte" stb. Mivel a barátnők vagyunk, tudjuk, hogy nem rosszindulatból vagy bántásból mondjuk, hanem épp ellenkezőleg. Annak meg külön örülök, hogy valakitől őszinte véleményt kapok, csak ehhez meg kell tanulni a kritikákat helyén kezelni. :)