Az emberek egy része miért nem fogadja el, hogy 30 évesen már nem fiatal?

"Eltolódó középkor

Bernice Neugarten amerikai pszichológus felnőttkori fejlődéselméletében egy olyan szociális mércét definiál, mely láthatatlan óraként szabályozza az egyes életszakaszokban társadalmi szempontból kívánatos életesemények forgatókönyvét. Kedvező hatással lehet önértékelésünkre, amennyiben ehhez az órához alkalmazkodunk a fő életeseményeket tekintve, mint például első munkahelyünk megszerzése, házasságkötésünk vagy nyugdíjba vonulásunk. Ma azonban éppen ez a láthatatlan társadalmi óra diktálhat számunkra más tempót, elvárásokat és mércét, mint korábban. Amint az éppen változó szociális normák alakítják életünket, nem könnyű irányt találni életfeladatainkat, életkorunknak megfelelő szerepeinket illetően, hiszen az egyes életszakaszok definíciója sem egyértelmű.

A társadalmi normák által vezérelt óra ketyegése éppen változóban van.

Egy kutatásból például az derül ki, hogy az európai emberek korántsem jutnak konszenzusra azzal kapcsolatban, hogy mikor ér véget a fiatalság időszaka.

A svéd átlag szerint ez 34 éves kor körülre esik, míg a görögök még ennél is ifjabbnak értékelik magukat: ők 52 éves korra teszik átlagosan a fiatal évek végét. Az európaiak összes átlagos szavazata alapján pedig 40 évesen fejeződik be az ifjúság, mely időszakra korábban már „délutánként” utaltunk az emberi életciklusban.

Egy New York-i tudóscsoport megmagyarázta, miként lehetséges, hogy a társadalom öregszik, ugyanakkor egyre fiatalabbnak tűnünk. Módszerüket használva kiderült, hogy a Németországban, Japánban és USA-ban élő idős lakosság összetétele az elkövetkezendő évtizedekben meg fog változni. Egy átlagos német például az új évezred kezdetén a becsült adatok szerint nagyjából 80 évig él, azonban 2050-re 80 év helyett átlagosan majdnem 90 évet élhet meg. Ez az oka tehát, hogy a középkor időszaka is későbbre tolódik."

[link]

[link]