Vannak itt még rajtam kívül olyan fiatalok (18-30 év közöttiek), akik nem találják igazán a helyüket az életben?

Igen. Pár hónap múlva érettségizem és még fogalmam sincs mit akarok tanulni/csinálni utána. De nem csak ez aggaszt, hanem a napi szintű lehangoltságom.

Bár én már 38 vagyok, de igazak rám az állítások.

Igen. Sajnos egy betegség miatt, de igyekszen javulni és keresni az utamat.

jelen.

Igen. Néhány hónap múlva leszek 20, és az utóbbi két éven alkalmi munkákkal telt. Nem tudom mit szeretnék csinálni. Túl sok dolog érdekelne. A sebésztől kezdve, a kutyakozmetikusig mindenhez IS lenne kedvem. Viszont eldönteni hogy mit, és belevágni nincs erőm. És lassan ott tartok, hogy minek? 30-35 leszek mire végzek. Régen olyan jól elterveztem, jó szakma, megfelelő munka, lakás, állatok, 22 évesen egy férj, rengeteg utazás. Ebből az utazás, lakás(?), és az állatok sikerült. Miközben a volt osztalytarsaimnak családjuk van (bár ez nem aggaszt,gyerekem ugysem lesz), de férjük van, és napi rutinjuk, miközben nálam minden olyan random. Amit persze élvezek, egy darabig. Aztán egyhangú,unalmas az egész.

Most 23 vagyok és jelenleg elveszettnek érzem magam egyik munkahelyről vándorlok a másikra... Nagyon nem érzem hogy a jó úton járnék... Anyagiak terén is van gond szóval majdnem úgy érzem a napjaimat mint az öregek akik csak a halálra várnak...:( Mindennap egy újabb tűszúrás!

Jelen.

30 éves koromra ezek már el fognak múlni? Király!!!!