Vannak itt még rajtam kívül olyan fiatalok (18-30 év közöttiek), akik nem találják igazán a helyüket az életben?

Személyiségzavarom van.

26. az életem csak úgy tart valamerre, próbáltam alakítani de mások keresztbe tettek nagyon így minden kisiklott, most csak gurulok előre a vak sötétben és fogalmam sincs mi lesz h lesz. Csak annyi fix h ismét egyedül vagyok és leszek is. Elegem lett abból adok adok és nem kapok semmit, létezek mint egy gép és dolgozok egyszer majd csak vége lesz, majd csak történik valami. Majd csak nem fáj majd ennyire

Nyáron érettségiztem, és olyan osztályban töltöttem 4 évet, hogy napi szinten ideges voltam, mérges, mindenki bántott, otthon sem volt rendben minden, gyűlöltem az egészet. Vizsgázni sem akartam, rettegtem és azt se tudtam mi a franc legyen. Annyit tudtam, hogy nem maradok ötöd éven, de ezen kívül semmit. Eközben rájöttem, hogy hiába jártam be és tanulgattam 4 évig nem tudok igazából semmit a vizsgára, emiatt megjobban pánikoltam és teljes volt a depresszió. Aztán egyre közeledett a május, nem aludtam, nem volt étvágyam, hányingerem volt folyamatosan, befordultam teljesen, kb minden nap azt éreztem, hogy bőgni tudnék, eközben bosszantott az a tudat is, hogy mi lesz velen ezutàn? Az egyetem szóba se jöhetett, sík hülye vagyok. És eszembe jutott valami. Két munkahelyem volt és az egyiket szerettem, ezért nézegettem neten és úgy döntöttem, hogy belekezdek egy nagy dologba, innentől minden körvonalazódott, felvettek, most azt tanulom amit akarok, elköltöztem otthonról, és dolgozom, ezután már megvan merre megyek tovább, belekezdtem egy új nyelvbe, és ebből fogok nyelvvizsgàzni, és tervben van az újraèrettsègizès is.