Meddig kell a kisbabás szülőkre tekintettel lenni, hozzájuk alkalmazkodni? Baj, ha én nem bírom már?
Egyik legjobb barátnőmnek 5 hónapos a babája, ebben az öt hónapban összvissz egyszer találkoztunk, akkor is én mentem hozzájuk egy félórás babalátogatóba.
Telefont nem veszi fel, elérhetetlen online, hiába írok, küldök bármit, meg sem nézi. A beszélgetésünk úgy néz ki, hogy én magammal beszélgetek, ő néha reagál egy fél mondatot, vagy emojit.
Egyszer már kifakadtam neki, hogy az utóbbi két évben alig tartjuk már a kapcsolatot, régen heti szinten találkoztunk, mentünk erre-arra, most jut negyedévente egy kávézás, fagyizás. Annyit reagált rá, hogy "ez egy ilyen időszak", de neki a korábbi is ilyen volt, mikor dolgozni kezdett... Hogy az első helyeken a munka és a párkapcsolat áll, csak utána jöhetnek a barátok és hogy neki ennyi fér bele, ilyen a felnőtt élet...
Azt hittem, ha otthon lesz a babával, kicsit normalizálódik majd a barátságunk, jobban tudunk találkozni akár napközben is. De nem, azóta még jobban el van tűnve... Pedig egy másik jó barátnőmnek is van már gyereke, és mikor ő volt otthon, én még egyetemre jártam és sokszor volt, hogy elkísértem őket sétálni, közben beültünk inni egy kávét, beszélgettünk, de olyan is volt, hogy magukhoz hívott át. Ott konkrétan naponta-kétnaponta találkoztunk, akár csak egy félórára.
Ezért is gondoltam, hogy hátha ennél a barátnőmnél is ez lesz, hogy hív magukkal sétálni, vagy napközben megkérdezi, nem ugrom-e át stb. De semmi.
Ha pedig valami történik velem, ami nagyobb volumen és pl. posztolok róla, vagy a szüleitől hallja, akkor kb. leteremt, hogy miért nem meséltem neki... Bszki, mert 3-4 havonta találkozunk, akkor is egy kávézóban, ami small talkokra oké, de nem nagyobb volumenű, négyszemközti témákra.
Akkor mondta, hogy figyelni fog rám jobban, én vagyok a legfontosabb neki (??) és igyekszik majd ezen javítani. Azóta is... Pl. megbeszéltük, hogy elkísér egy üzletbe, háromszor variálta az időpontot. Aznap, mikor találkoztunk volna, a megbeszélt időpont előtt 20 perccel írt, hogy találkozzunk inkább 1,5 órával később, mert sűrű a napja. Írtam neki, hogy oké, de a bolt akkor fog zárni. Mondta, hogy akkor csináljunk valami mást, menjünk el enni valamit. Én előtte jöttem haza egy éttermezésből, ezt írtam is neki, majd arra már nem válaszolt, én meg végül elmentem mással a programra (bútorokat kellett választani). Majd ő este 8-kor írt, hogy mennyire nem tudok vele szemben toleráns lenni és nincs bennem egy csepp empátia sem és hogy önző vagyok, aki csak magával foglalkozik. Másnap írtam, hogy rosszul esett, hogy egész este engem oltott üzenetben, mikor én egy rossz szót nem szóltam arra, hogy (megint) le lettem mondva, erre bocsánatot kért, hogy nem engem akart bántani, csak zavarta az egész helyzet, hogy valamit eltervezett, kitalált, aztán én elmentem mással helyette és hogy nem tudok alkalmazkodni...
De őszintén, mennyit kéne még alkalmazkodnom?
Előtte ettem tele magam, nyilván úgy nem akartam elmenni étterembe. Meg akkor újra csak a szokásos small talkos találkánk lett volna, amit 40 perc alatt lezavarunk, ehhez nekem kedvem sem volt.
Magukhoz sosem hív el, ha sétálni megy a gyerekkel, nem szól. Semmilyen program nem játszik, ezt a bútornézőset is azért találtam ki, mert régen rengeteget jártunk az Ikeába ketten, az első lakásomat együtt rendeztük be. Gondoltam, egy kis quality upgrade után is jó program lehet ez.
Azt érzem, a barátságunk elfáradt és nem nekem kéne mindig alkalmazkodni, csak azért, mert neki gyereke van. Vagy rosszul gondolom? És mint írtam, nem csak a személyes találkozókkal van ez, hanem online sem kommunikál, régen folyamatosan kerestem, írtam, de mára már ehhez sincs kedvem, mert ha le is írok neki egy problémát, mire válaszol, megoldódik. Mesélek neki valamit, mire megnézi, már rég nem aktuális.
Ha tudnál a férjeddel beszélni rendesen, akkor nem csak a gyereksírás és a háztartás jutna neked. De ez a ti dolgotok, nem rajtam fog csattanni az ostor, ha otthon majd betelik a pohár.
Viszont ha ennyire snowflake vagy, akkor a csajcsoportos beszélgetéseinktől, megosztásainktól sírva szaladnál ki a világból. Nagyon máshogy állunk mi a barátság témához, így látva az említett barátnőm nem is annyira vészes, bőven vannak nála rosszabbak.
válasza:Vagyis ti szimplán prolik vagytok, de ezt szép köntösbe teszed. Szívem nem snowflake vagyok csak tudok viselkedni és nem küldök szaros képet, mert senki nem kíváncsi ilyenre max az orvosom, de őt ezért megfizetik...
Nézd huszonévesen én is ilyen voltam és q barátok is. Csak azóta felnőttünk. Ki-ki itt él vagy külföldön gyereket nevel,dolgozik tudod felnőtt életet élünk és bizony ebbe az is beletartozik hogy nem egyből válaszolunk, csakhogy a mi generációnknak ez nem mérce hogy milyen gyorsan valaszol valaki vagy hogy küld-e like-ot. Nálunk nem vaj ha nincs folyton személyes találka mert bizony munka/gyerek mellett nincs erre se időnk se kedvünk,akkor a szabadidőt inkább férjjel/gyerekekkel töltjük.
A férjem mindenben kiveszi a részét,de a gyerek nevelés sajna ilyen főleg ha több emberes baba. Ezt én is csak akkor fogtam fel amikor megszültem,ugyanis míg a férj munka után nappal ér rá a családra plusz hétvégén addig én munkaidő alatt reggel 8-tól este 6-ig és éjszaka is babázok ( férjem nem elég most a gyereknek,szeparaciós szorongásnak nevezik majd ha gyereked lesz megérted). Ha beteg vagyok akkor is én tudom megszoptatni és sorolhatnám,nem rózsaszín felhő a gyereknevelés és bár mindenki azt hiszi egyenlő arányban oszlanak meg a feladatok ez nem így van hisz a férjnek így is dolgozni kell,nem lesz 0-24-ben otthon mint anya,de te még friss házas leszel. Olyankor még ez távolinak tűnik és minden feladat tényleg egyenlő, na a szülőség nem az, max akkor ha apa is home officeban van,amúgy nem kivitelezhető a legjobb szándékkal sem.
Naív és fiatal vagy ezzel nincs gond mindenki így kezdi,majd 10 év múlva a te baratnőid is élni fogják az életüket és szép sorban ledarálódnak,és te is a gatsebed fogod kenegetni mobil nyomogatás helyett,ez az élet... attól még szexelünk,megyünk nyaralni mindenhova,mozizunk, meg sziget stb de ezt az időt már inkább a párunkra,családunkra szánjuk és max évente van egy nagy haveri buli. 40 felé bizony ilyen az élet ,20 évesen én is úgy éltem mint te,de bizony a család borítja a fontossági sorrendet😉
válasza:"Ezek az anyukák szokták kiírni pár évvel később a hasonló kérdéseket: Jaj, mit csináljak? Válni akarok, de nincs hova mennem. A szüleimhez nem mehetek, a csúnya, gonosz szingli barátaim meg mind lemorzsolódtak, mióta gyerekem van. "
Jajj mert pár napja volt kint egy kérdés, hogy valaki kérdezte, befogadnánk-e egy olyat, akivel évek óta nem beszélt, tehát ez innentől, hogy a gyk-n megjelent, már tendencia is lett. Persze. :DDD
válasza:Egy barátnőm jut eszembe erről, vagy már nem is tudom hogy nevezzem, az ő szokása, hogy állandóan akkor akar találkozni, mikor valami mesélhetnékje támad.
De akkor tényleg nagyon akar.
Pontosan tudja, hogy velem kb itthon most semmi nem történik, igazából látszik is, hogy nem érdekli, mi van velünk, de el kell, hogy mesélje éppen milyen pasival kavar vagy hol volt nyaralni.
Mikor megkérdezi is btw, hogy én/mi hogy vagyunk, akkor nyilván nem kezdem el mesélni, hogy most váltottunk 4-es pelenkáról 5-ösre, mert úgyse tudja mit jelent, meg nem is érdekli tudom jól.
Ezért meg minek találkozni?
Nektek egyáltalán van ilyenkor közös téma, vagy csak arról van szó, hogy hallgassa végig, hogy veled mi történik?
Csak mert ez is egy opció, hogy erre nem akar értékes időt vesztegetni heti szinten.
válasza:Vegyétek már észre,hogy a kerdezo minden válaszában lehordja az itt valaszolo embereket
Veszekedni jött,unatkozik.
válasza: válasza:A stílus magáért beszél...
Kérdező én is leépítenélek, mert birtokló vagy és erőszakos. Nem barát, nagyon nem aki gyk-n tombol.
válasza: válasza:Az már régen rossz, ha egy válás után valaki csak barátokra számíthat, mert nem volt annyi esze, hogy bebiztosítsa a jövőjét.
Amúgy meg nagyon sok olyan "barát" van, akivel tét nélkül megy a jópofi, aztán ha tényleg gond van, meg széttárják a kezüket.
Tudom-tudom, itt mindenkinek csúcs szuper barátai vannak stb...
Részemről nem alapozok senkire, mert sokan égették már magukat "barátokkal".
Megjegyzem, sokkal több olyan kérdés volt itt az elmúlt időszakból (nem csak ebben a kategóriában nézve), hogy az illető nem tudta kitenni a barátait a lakásából.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!