A baba alkalmazkodik az anyához, vagy az anya a babához?

1. Saját érdekben én a babához

2. Annyira nem szigorú a napirend, nem tudnak a vendégek úgy jönni.. Ha épp slsik akkor slszik, ha suopiznia kell akkor viszem szopizni ( egyedül a fürdetést vagyok hajlandó csúsztatni)

3. Igény szerint szoptatok ( időre szoptatással akinek nem nagyon sok a teje hamarabb elapad... Plusz a köztes időben nyűgös.. Nekem a 8 hetes baba átalussza az éjjelt cserébeceste és reggel gyakrabban van mellen

Hogyan neveljünk kiskirályokat...

A napirend kialakítása nem lehet a gyerek dolga. Ha ő egész nap alszik és éjjel enne két óránként, akkor azt is hagyod, első?

Vendég nálunk jött, amikor akart, ha nem volt szerencséje, aludt a lányom.

Ha jót akarok magamnak alkalmazkodom a gyerekhez.

Az alvást nem jó borítani mert utána nyűglődés van.

Az evés adja magát azt nem igazán lehet variálni.

A fürdés az ami nem állandó...a játszóterezés miatt sokszor a déli alvás előtt fürdetem.

Én azt gondolom az alvás fontos a többi alakítható.Mert etetni bárhol lehet, alvásnál nem mindegy hogy a helyén alszik két órát vagy a babakocsiba kényelmetlenül 20 percet.

1) Természetesen akkor mentünk, amikor "neki is jó volt", különben csak magunkat sz.pattuk volna azzal, hogy egy nyűgös, álmos, éhes gyerekkel kínlódunk házon kívül.

2) Nehéz összeegyeztetni az elején,hogy pont jókor érkezzen mindenki, de ha már ott voltak, a barátok alkalmazkodtak. Ha aludt, nem keltettem fel csak hogy babázhassanak, ha megéhezett nem üvöltettem...

3) Ha figyelsz a gyerekre, kialakul magától a napirend, nem kell kierőszakolni.

Anya a babához.

Bevásárlás, ha nincs alvásidő.

Látogatás, ha nektek és a babának jó. Ha nem jó, szólni kell, hogy nem. Az első pár hétben nem kell, ilyenkor a rokonság is elég, de ezt család válogatja.

Evés, amikor éhes. Más dolog mellékes ilyenkor. Ezt kicsit furán írtad le. Egy anyuka legfontosabb dolga a gyereke. El nem tudnám képzelni, hogy ne etessem meg, mert most nem úgy jön ki az időm, és még pl mosogatok. Ez baromi önző lenne. Főleg az újszülöttsk folyton cicin lennének.

1, én próbáltam alkalmazkodni hozzá, nyilván nem mindig megy, de ésszerűen.

2, szerencsére mindenkiben volt annyi jóérzés (barátaink) hogy ha látták, hogy fáradt a baba vagy éhes elmentek amíg pici volt. (amíg nagyon pici volt mi kértük ne jöjjenek, ha mégis akartak lenn találkoztunk velük séta közben, de ez kb 2honapos korig)

Akkor etettem meg mikor éhes. Eleinte legalábbis mindenképpen.

Is-is. Egy pici csecsemő akkor fog enni, amikor ő szeretne, nem akkor, amikor mi szeretnénk. Aludni is akkor fog, amikor álmos, azt meg neked kell kitapasztalni, hogy alvásidőben is tudsz-e vele közlekedni, vagy sem. Én szerettem akkor menni vásárolni, amikor amúgy is aludt volna, mert aludt a babakocsiban, sőt, ott könnyebben el tudott aludni, én meg nyugiban tudtam vásárolni. Viszont alkalmazkodnia neki is kellett annyiban, hogy pl. meg kellett tanulnia, hogy éjjel alvás van, nem játék. Pici korában sokszor felébredt éjjel, és szopi után felélénkült, nézelődni akart, én viszont nyilván azt akartam, hogy aludjon, ezért nem szórakoztattam, csak sötétben ringattam.

Igazából azzal, hogy neveljük, hozzászoktatjuk bizonyos dolgokhoz, azzal azt célozzuk, hogy ő alkalmazkodjon hozzánk, a családhoz, az élethez. Van, amihez tud alkalmazkodni, és van, amihez még nem. Ahogy nő, egyre több mindenhez tud.

Amíg "baba" addig az anyuka alkalmazkodik,

Ha már "gyerek" akkor ő alkalmazkodik az anyukához.