Meddig kell a kisbabás szülőkre tekintettel lenni, hozzájuk alkalmazkodni? Baj, ha én nem bírom már?
Egyik legjobb barátnőmnek 5 hónapos a babája, ebben az öt hónapban összvissz egyszer találkoztunk, akkor is én mentem hozzájuk egy félórás babalátogatóba.
Telefont nem veszi fel, elérhetetlen online, hiába írok, küldök bármit, meg sem nézi. A beszélgetésünk úgy néz ki, hogy én magammal beszélgetek, ő néha reagál egy fél mondatot, vagy emojit.
Egyszer már kifakadtam neki, hogy az utóbbi két évben alig tartjuk már a kapcsolatot, régen heti szinten találkoztunk, mentünk erre-arra, most jut negyedévente egy kávézás, fagyizás. Annyit reagált rá, hogy "ez egy ilyen időszak", de neki a korábbi is ilyen volt, mikor dolgozni kezdett... Hogy az első helyeken a munka és a párkapcsolat áll, csak utána jöhetnek a barátok és hogy neki ennyi fér bele, ilyen a felnőtt élet...
Azt hittem, ha otthon lesz a babával, kicsit normalizálódik majd a barátságunk, jobban tudunk találkozni akár napközben is. De nem, azóta még jobban el van tűnve... Pedig egy másik jó barátnőmnek is van már gyereke, és mikor ő volt otthon, én még egyetemre jártam és sokszor volt, hogy elkísértem őket sétálni, közben beültünk inni egy kávét, beszélgettünk, de olyan is volt, hogy magukhoz hívott át. Ott konkrétan naponta-kétnaponta találkoztunk, akár csak egy félórára.
Ezért is gondoltam, hogy hátha ennél a barátnőmnél is ez lesz, hogy hív magukkal sétálni, vagy napközben megkérdezi, nem ugrom-e át stb. De semmi.
Ha pedig valami történik velem, ami nagyobb volumen és pl. posztolok róla, vagy a szüleitől hallja, akkor kb. leteremt, hogy miért nem meséltem neki... Bszki, mert 3-4 havonta találkozunk, akkor is egy kávézóban, ami small talkokra oké, de nem nagyobb volumenű, négyszemközti témákra.
Akkor mondta, hogy figyelni fog rám jobban, én vagyok a legfontosabb neki (??) és igyekszik majd ezen javítani. Azóta is... Pl. megbeszéltük, hogy elkísér egy üzletbe, háromszor variálta az időpontot. Aznap, mikor találkoztunk volna, a megbeszélt időpont előtt 20 perccel írt, hogy találkozzunk inkább 1,5 órával később, mert sűrű a napja. Írtam neki, hogy oké, de a bolt akkor fog zárni. Mondta, hogy akkor csináljunk valami mást, menjünk el enni valamit. Én előtte jöttem haza egy éttermezésből, ezt írtam is neki, majd arra már nem válaszolt, én meg végül elmentem mással a programra (bútorokat kellett választani). Majd ő este 8-kor írt, hogy mennyire nem tudok vele szemben toleráns lenni és nincs bennem egy csepp empátia sem és hogy önző vagyok, aki csak magával foglalkozik. Másnap írtam, hogy rosszul esett, hogy egész este engem oltott üzenetben, mikor én egy rossz szót nem szóltam arra, hogy (megint) le lettem mondva, erre bocsánatot kért, hogy nem engem akart bántani, csak zavarta az egész helyzet, hogy valamit eltervezett, kitalált, aztán én elmentem mással helyette és hogy nem tudok alkalmazkodni...
De őszintén, mennyit kéne még alkalmazkodnom?
Előtte ettem tele magam, nyilván úgy nem akartam elmenni étterembe. Meg akkor újra csak a szokásos small talkos találkánk lett volna, amit 40 perc alatt lezavarunk, ehhez nekem kedvem sem volt.
Magukhoz sosem hív el, ha sétálni megy a gyerekkel, nem szól. Semmilyen program nem játszik, ezt a bútornézőset is azért találtam ki, mert régen rengeteget jártunk az Ikeába ketten, az első lakásomat együtt rendeztük be. Gondoltam, egy kis quality upgrade után is jó program lehet ez.
Azt érzem, a barátságunk elfáradt és nem nekem kéne mindig alkalmazkodni, csak azért, mert neki gyereke van. Vagy rosszul gondolom? És mint írtam, nem csak a személyes találkozókkal van ez, hanem online sem kommunikál, régen folyamatosan kerestem, írtam, de mára már ehhez sincs kedvem, mert ha le is írok neki egy problémát, mire válaszol, megoldódik. Mesélek neki valamit, mire megnézi, már rég nem aktuális.
"Mert számomra egy barátság arról szól, hogy bármikor hívhatom a másikat, ha bajban vagyok, szükségem van rá. "
Na, egy kisgyerekes anyát nem hívhatsz bármikor. Pont.
"A babával pedig nincs baj, nem sírós"
Ezt honnan tudod, ha kb negyedévente beszéltek?
Nem valószínű, hogy belelátsz annyira az életébe, hogy felmérd, mire és mennyi ideje lenne.
Ne erőltesd a barátságot, ha úgy érzed, mindig neked kell alkalmazkodni és ebből eleged van. És ha képtelen vagy kicsit belegondolni az ő helyzetébe.
#22
Ő valószínűleg nehezebben rázódik bele az anyaságba, mint a másik barátnőd.
Tudod, én is irigylem, csodálom azokat, akik pár napos baba mellett főztek, rendet tartottak, tiptop formában mennek sétálni, stb.
Én meg az első hetekben, mint a mosott szar, egész nap szoptattam, akkor ettem, amikor a férjem etetett közben engem, mert két szoptatás közt örültem, ha aludtam 1 órát.
Még így fél éves baba mellett sem vagyok valami rugalmas, de igyekszem. Szerencsére a környezetemben megértők. És ha nem veszem fel a telefont vagy nem írok vissza, nem veszik személyes sértésnek.
Szerintem egyszerű a történet. Mivel többször írtad hogy nem a baba születése óta van ez.
Ha a baba óra lenne, ezesetben én is türelemre intenelek a barátnőddel kapcsolatban. Gyerek nélkül tényleg nem lehet atérezni azt hogy mennyi szervezést igényelnek a dolgok. Gyerek előtt én is mindig mindenhová koppra indultam, bármikor bárkinek elérhető voltam. Azóta ez már nincs így.
DE és ez egy nagy DE 2 éve viselkedik így a barátnőd amikor a baba meg láthatáron sem volt, így azért már más a helyzet. Szerintem igaza van annak aki azt írta hogy ez a barátnő valszeg már elkezdett leépíteni téged. Lehet nem is tudatosan. A gyerek meg valóban a legjobb kifogás gyár a világon. Pláne ha amugy mindenhová máshová viszi magával a picurt. Szerintem engedd őt el most. Ha úgy van úgyis visszatalaltok egymáshoz. :)
Kérdező! Rossz helyre jöttél. Itt most épp momzilla találkozó van. Egy kisgyerekes anyának 4 babysitterrel, 2 nagymamával, 3sógornővel és egy férjjel is komoly szervezést igényel egy pisilés is, mert 1percre is nélkülözhetetlenek🤣 Az anyaságba márpedig a világ összes segítségével is illik belehalni.
Nincs azzal baj, ha a család az első, csak azzal, ha a barátok már a listán sincsenek. Itt pedig erről van szó.
Ezek az anyukák szokták kiírni pár évvel később a hasonló kérdéseket: Jaj, mit csináljak? Válni akarok, de nincs hova mennem. A szüleimhez nem mehetek, a csúnya, gonosz szingli barátaim meg mind lemorzsolódtak, mióta gyerekem van. Amikor ugye kiderül, hogy a kedves férjnek viszont nem a család volt az első...
"Ezt honnan tudod, ha kb negyedévente beszéltek?"
Na, az újabb csillagos ötös szövegértés...
A negyedévente az a találkákra vonatkozik. Beszélni, írogatni azért hetente egyszer ráér, vagy kétszer. Olyankor félóráig ír, válaszol, aztán ennyi.
De nyilván ha szeptemberben 3 hétre az amerikai rokonokhoz utaznak, akkor nem lehet egy annyira sírós babája... Valamint, ő maga is mondta, hogy áldja az eget, hogy a gyerek kéthetes kora óta este 8-tól reggel 8-ig alszik, mert ha az első kéthetük állandósult volna, már felkötötte volna magát az első gerendára. Szóval azért látható, hogy nem az a helyzet van, mint sokaknál, hogy wc-re sem tud elmenni a gyerek nélkül, vagy hogy minden az ő feladata lenne otthon.
A leépítéssel nem lenne problémám, sőt, igazából már ritkábban írok neki én is. Nekem az esik rosszul, hogy most is háromszor variált, háromszor alkalmazkodtam, aztán a találka előtt 20 perccel (!) írt, hogy mégsem jó. Gondolom, nem akkor látta, hogy katyvasz az egész napja, mégsem vette hamarabb a fáradtságot, hogy szóljon.
És még ezek után ő szid engem egész este, hogy önző vagyok és nem alkalmazkodom.
27es vagyok.
Nagyon egyszerű. Mondd el neki úgy ahogy itt is. Ha bebysitterrel, anyóssal, nyugis babával SE ér rád akkor hagyjátok az egészet mert úgy érzed hogy nem kíváncsi rád. De te se tudsz állandóan 20 perccel a találka előtt alkalmazkodni. Nincs azzal gond ha másfelé megy az életetek. :) El kell fogadni.
Hasonló viselkedést akkor produkált egy barátnőm, amikor elkezdtek durvulni a bántalmazások, amiket a férjétől kapott. A szomszéd sarkon lakott a csaj, de egyszerűen képtelen voltam vele felvenni a kapcsolatot. Egyszavas válaszok, "majd meglátjuk" soha meg nem valósuló találkozások. Másfél év hallgatás után hívott fel segítséget kérni. Természetesen ott voltam, végigtámogattam a váláson, napi kapcsolatban voltunk.
2 hónapja visszament a pasashoz, és megint kezdődik. Semmilyen vagy egyszavas válaszok, rohamosan ritkuló találkozások.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!