Kisgyerekes családok, akik úgy mentetek ki külföldre, hogy a gyerekek nem sokat beszéltek angolul, mennyi idő volt, mire alkalmazkodtak?

Én német nyelvterületről tudok tapasztalatot, igaz már kb. 20 éve volt...

Óvodásak voltak, és kb. egy félév után már nagyon jól eltársalogtak. Az agyuk ilyenkor még mint a szivacs, és gyakorlatilag úgy tanulják meg a nyelvet, mint otthon az anyanyelvüket. utánzással.

5 és 3 éves gyerekekkel mentünk ki. Egyikük sem tudott egy szót sem.

Úgy tapasztaltuk, hogy az alkalmazkodásuk nagyrészt a személyiségüktől függ.

Az 5 éves nagy rögtön sulit kezdett. Az igazgató azt mondta, egy év kell majd a kommunikációs szinthez, és három az anyanyelvihez, ez be is jött nagyjából. A nagy egy nyitott, bátor gyerek, nagyon hamar elkezdett próbálkozni a beszéddel, de tényleg sokáig törte. Viszont nem zavarta, beszélt, ahogy tudott.

A kicsi más, ő jóval szorongóbb típus. Ő oviba ment napi 3 órában (akkor ennyi volt az ovi, lehet, azóta emelték). Másfél évig járt oda, és meg se szólalt. Azokkal a gyerekekkel játszott, akik szintén nem tudtak angolul. Azt mondta, azért nem beszél, mert fél, hogy kinevetik a kiejtése miatt. (Viszont az ovit ennek ellenére imádta. Érdekes.) Aztán amikor iskolába került ő is, ahol ezt már nem játszhatta el, kiderült, hogy folyékonyan és erős helyi akcentussal beszél.

Hogy mi lett volna később, nem tudom, mert 3 év után hazajöttünk. A nagynak elég jól megmaradt az angol, a kicsi jórészt elfelejtette, csak annyi maradt meg belőle, hogy nem kell angolórára tanulnia.