Ez nagyon idiótán fog hangzani. Bárkinek tudok hasznos tanácsot adni az élethez (konfliktus kezelés, párkapcsolat, stressz, lelki bajok) csak saját magamnak nem megy. Segítség kellene?

leszel itt a feleségem, úgy értem a másik felem? :)

Külsőre, belsőre nyugodt vagyok sőt túlságosan. Néha úgy érzem nem tennék semmit, ha valalaki nem motiválna, vagy "fenyegetne" , hogy nem lesz jövőm, pénzem, eltapos az élet. AZ gond, hogy nem 12 hanem 22 vagyok és ez az első tanulás nélküli évem, és most fél év alatt még munkát se találtam, nem is kerestem. Ráébredtem, hogy haszontalan vagyok. De minden éjszaka megköszönöm az Istennek a tevékeny nap lehetőségét, amit éppen nem használtam ki.

én is szeretlek fő a bizalom!

Most pl. szakdolgozatot kellene írnom, mert szorít az idő van pár napom amit ugyancsak itthon töltök, de jövő héten le kell adnom. Igazából készen van már szeptember óta mert akkor összedobtam 3 nap virrasztás alatt, mivel nem lett meg akkor a nyelvvizsgám ezért maradt még pár hónap hogy a következő szezonra adjam le. Tovább nem húzhatom max 5 nap. Nem tudok egyszerűen tovább menni benne , pedig tegnap voltam terepszemlén, kaptam 6millió anyagot de nem tudok neki állni, mert az a hamis érzet van bennem , hogy kész. Késznek kész csak még túl nyers.

Gondoltam le írom. Jövőhéten meg elutazok 2 hónapra angliába kis dimnezió váltás, meló ügyben.

Írj valamit te is kedves, hogy min töröd magad mostanában

Ó hát ez nagyon szuper. Akkor te szakmailag nagyon a témában vagy, szerintem el se tudsz innen távolodni, mert kánaán neked az önismereti kérdések halma.

Elhatárolódó lettem. Gimiben szerettek, sok barátom volt hívtak is mindenhova, és mondhatni központi arc voltam, aki mindig figyelt a másikra, talán ezért is szerethettek. De amint hiányérzetem lett egyből minden megváltozott. Szerencsére család normális tesóim akik 23 f és 20 l nagyon jó a kapocslatom, és a szüleimmel is bizalmas vagyok.

De mégis hiányzik a szeretet és mernék minden baklövésem tunyaságom arra fogni. Mégis, és itt előjön megint ez a kis kettős paradox énség: Ha párkapcsolatot kezdeményez valaki az ideálist keresem külsőre, belsőre és nem megyek bele addig amíg a szerelem meleg alaplevében lebegve nem mondom azt hogy akarom. Úgy nem kezdek el kapcsolatot, hogy nem érzek eszeveszett vonzalmat. Emiatt le is peregnek a lehetőségek. A kettősséget meg még tovább fokozza, hogy emellett bármilyen igénytelen kalandba is belemennék néha.

És sokszor már úgy sóvárgok egy ölelésért, érintésért mint egy kutya, de már csak kőnek mutatom magam, nem hiszem el, hogy engem valaki szerethet akit én is.