Mivé lettem, és hová tűntem el?

Feladtam, belefáradtam, bezároztam. Nem dolgozom, elég volt abból, hogy kell, egyedül vagyok és felélem amim még van, aztán ennyi volt az élet.

Nem akarok semmit, és nem érdekelnek a pszichiáterek, sem az üres dumák, hogy lesz még jobb. Elveszítetem mindazt amiért éltem, ami adott némi örömöt.

Azóta is ebben a fájdalomban élek, nem tudom elfogadni, és ahogy telik az idő, egyre jobban fáj. Csak fekszem, és bámulom a monitort, de már nem sokáig, mert nem tudom ezt sem fizetni, hajléktalan leszek, és remélem, még ezen a télen megfagyok, és végre jó lesz. Úgyis leéltem már életemnek több mint a felét, a másik felére, már nem vagyok kíváncsi.

Ne legyél soha így.