Mivé lettem, és hová tűntem el?
Feladtam, belefáradtam, bezároztam. Nem dolgozom, elég volt abból, hogy kell, egyedül vagyok és felélem amim még van, aztán ennyi volt az élet.
Nem akarok semmit, és nem érdekelnek a pszichiáterek, sem az üres dumák, hogy lesz még jobb. Elveszítetem mindazt amiért éltem, ami adott némi örömöt.
Azóta is ebben a fájdalomban élek, nem tudom elfogadni, és ahogy telik az idő, egyre jobban fáj. Csak fekszem, és bámulom a monitort, de már nem sokáig, mert nem tudom ezt sem fizetni, hajléktalan leszek, és remélem, még ezen a télen megfagyok, és végre jó lesz. Úgyis leéltem már életemnek több mint a felét, a másik felére, már nem vagyok kíváncsi.
Ne legyél soha így.
Szerezz be egy cicát...:)
"A tudósok érdeklődését is felkeltette az ember-állat kapcsolat, illetve annak pozitív hatása. Arra lettek figyelmesek amerikai ápolók és orvosok, hogy azok a betegek, akik közelében állat van, sokkal vidámabbak, kiegyensúlyozottabbak és nagyobb az életkedvük. Nem sokkal ezután, az 1970-es évek elején megindult a tudományos kutatás, mely az állatok terápiás hatását vizsgálta. Kedélybetegek egy csoportjához színes díszhalakkal teli akváriumot helyeztek el. 10 hetes megfigyelés után klinikai vizsgálatokkal igazolták a betegek egészségének javulását: étvágyuk megnőtt, csökkent a vérnyomásuk és pozitívabban gondolkodtak.
Miért hatásos?
A legjobb egészségjavító hatása azonban a szőrös emlősöknek van. Egy macska, kutya vagy akár egy tengerimalac kitartó (legalább 20 perces) simogatása több higany-milliméterrel csökkentheti a vérnyomást, stabilizálhatja a mentálisan sérült emberek (depressziósok, autisták) állapotát.
A gyógyító hatás az érintés, valakihez tartozás és a gondoskodás érzésével magyarázható. Hiszen az ember társas lény, és mint ilyen, igényli a testi érintést és az érzelmek kifejezését.
Ezért több országban (először az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban) szinte már mozgalommá vált, hogy "lelkisegély-kutyákat" alkalmazzanak idősek otthonában, fogyatékosok intézeteiben, gyermekotthonokban és kórházakban, mellyel segítik az emberek gyógyulását."
Én most így érzek, ebben az állapotban vagyok.
Igen! Passzív vagyok minden segítséggel szemben!
Biztos vagyok abban is, hogy mások kívülről nem látnák a helyzetemet annyira reménytelennek, mint ahogyan én érzem.
Az állapot kialakult, szépen, alattomosan, és már védem ezt az állapotot, ide süllyedtem.
A kérdés azért az, „mivé lettem”.
Igen, nyavalygom, ez talán valami utolsó vész reakció, nem tudom, nem értek hozzá.
És nem fogok lelkesnek, kedvesnek mutatkozni, ha egyszer vagyok az.
12:16-os, én vagyok 12:13.
Én azt mondom legtöbb esetben ez a módszer használ. Az unokatestvérem példáját hoznám fel, aki mikor 4-5-6 éves volt a kisfia, és hisztizett, hagyta hogy kitombolja magát, észre se vette, 2 perc alatt lerendeződött, mert vagy ez a megoldás van, vagy hogy 3 óráig pityereg amíg tutujgatod.
Szerintem ez a személy is csak sajnáltatja magát.
Ha meg beteg, takarodjon el orvoshoz. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!