A szüleim miatt lettem önbizalomhiányos?

Hát azért szülöknek ilyeneket mondani a gyerekükre.. :S

Én is sokat voltam önbizalomhiányos, söt még most is néha, de anyukám sose szólt le miatta hanem bátorított..

Hát a te esetedben sajnos elég valószínű, hogy a szüleid a felelősek az érzelmi állapotod miatt. De ezt így azért nem mondanám ki, hiszen ahhoz ismernem kéne őket meg téged is, ennyi infóból nem sok derül ki.

Annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy a nevelésnek első számú befolyása van a gyerek személyiségében. Tehát, ha nincsen olyan hibád(betegség, kinézet, szexuális irányultság stb) ami miatt az emberek csúfolnak, kiközösítenek akkor a szüleid a legfőbb gyanusítottak a lelki bajodra.

Üdv

Nem tudom hogy 170cm és 65kg nál hogy lehet egy emberen súlyfelesleg, de mindegy is.

Az tény hogy a nevelés határozza meg az ember személyiségét, de az önbizalmat tanulni is lehet. Persze ez hosszú folyamat.

Amit leírtál nálam is előfordult pár éve, mármint hogy anyámék állandóan csesztettek az iskola/számítógépezés/otthoni semmittevés hármassal, én pedig úgy éreztem hogy kb mindent én csinálok a főzésen meg mosáson kívül.

Szerintem az első lépés az hogy elfogadod magad, olyannak amilyen vagy, és azokat a tényeket amiken nem tudsz változtatni (magasság, szemszín, stb.). A második hogy elfogadod a szüleidet is. Több mint való ők nem fognak megváltozni (bár lehetséges). Ne vedd annyira a lelkedre ha semmittevőnek, meg istencsapásának neveznek. Indulatból sokszor mondanak olyat amit nem gondolnak komolyan. (pl.: én apám is régen sokszor mondta hogy nem vállalna be 3 gyereket ha még 1x kezdené..) Szóval ezeket nem kell komolyan és ennyire a lelkedre venni.

Hogy mi fontos az életünkben, azt csak akkor tudjuk meg ha elveszítettük. Van egy ilyen mondás asszem, lehet nem pont így, de van :)

Felesleges biztos nem vagy, mert felesleges ember nem létezik.

Az hogy felvesznek e vagy sem dolgozni/egyetemre, azt szerintem nem a szüleiden múlik, hanem csakis rajtad áll. Ha kitűnő vagy, és az is leszel akkor meg lesz a pontszámod és az alap tudásod bármihez.

Lényeg a lényeg. fogadd el önmagad, fogadd el a szüleidet, ne vedd a lelkedre amit mondanak (1ik füleden be, másikon ki). És csak rajtad múlik hogy hova vesznek fel és mi leszel.

Lehet, hogy a szüleid tényleg nem a legjobb szülők, de nem lehet teljes egészben őket okolni. A saját sorsodért te vagy a felelős. Egy kisgyerek valóban az anyján keresztül értékeli magát, tehát ha valami anyunak nem testzik az rossz, ha tetszik az jó. De ez úgy általában 5-6 éves korig tart, ezután a ygerek öntudatra ébred és rájön, hogy akár a szülei akarata ellenére is cselekedhet (kiskamaszkor).

Mivel te erősen a kamaszkor közepén vagy, ezért te is csak ellentmondásba keveredtél önmagaddal. Most önálósodsz, kezded el magad felnőttként tekinteni, de még időnként mégis gyerekként viselkedsz, ilyen korban kezd el az ember kritikusan tekinteni a szüleire is. Az önbizalomhiány is teljesen természetes amúgy ebben a korban, mindenki bizonytalan valami miatt, hiszen most keresitek önmagatokat és a helyeteket a világban.

De pont ez az az időszak, amikor minden lehetséges, igazából rajtad múlik, hogy mennyire vagy magabiztos, hogy felvesznek-e az egyetemre, hogy milyen irányban tanulsz tovább, hogy miben leszel jó, hogy mennyire tetszel a pasiknak, még az is, hogy változtatsz-e a súlyodon vagy sem.

Most kiemeltél néhány ilyen esetet, de a szülők is csak emberek és ilyesmit meggondolatlanul is mondanak, én elég problémás tini voltam és ha most mind fel tudnám idézni és leírnám, hogy miket mondtak a szüleim, amikor kihoztam őket a sodrukból, akkor legalábbis terroristának néznétek őket :D.

Pl volt olyan, hogy soha nem fogok megtanulni angolul, ehhez képest 17 évesen már megvolt a középfokúm és nemrég ösztöndíjjal tanultam egy évet egy angliai egyetem mesterképzésén. Nem lesz az a fiú, aki engem elviselne: hááát, vannak hibáim és továbra is temperamentumos vagyok, de úgy tűnik elég sokan szeretik a kihívásokat és szívesen próbálkoznak az elviselésemmel... És még sorolhatnám. Ezeket nem kell túlzottan a lelkedre venni, úgyis rajtad múlik, hogy mit hogyan alakítasz az életedben, a te felelősséged, már 16 évesen is...

Szóval ha te felesleges akarsz lenni, akkor az leszel, de nem kell, hogy az legyél...