Mivé lettem, és hová tűntem el?

No comment!

Te nem AKARSZ élni..., mert gyáva és buta ember vagy!

Aki nem ilyen az mindenben megláthatja a jót és a szépet, mert minden rosszban van valami jó...

végigolvastam a válaszokat,a kommentjeidet!

nekem sem teljesen boldog az életem mégis élni akarok és muszáj is.

mióta az eszemet tudom,azt láttam,hogy a részeg apám félholtra veri az anyámat,a bátyám majdnem megölte apámat amiért anyám sokszor véres és kék zöld foltos volt,apám majdnem megölte a bátyámat amikor ő rendőrséget akart hivni...apu kikezdett a nővéremmel,ő is majdnem megölte magát mert szinte senki nem hitt neki és nem bírta feldolgozni.

anyám 18 év házasság után elhagyta apámat,alkoholista lett az uj élettársával együtt.engem megerőszakoltak 13 évesen,kikezdett velem a nevelőapám,próbáltam anyámat megmenteni és hiába,14 éves voltam mikor teljesen megfordult minden-anyám ugy viselkedett mintha nem én lennék az ő gyereke hanem ő az enyém-.

papám leukémiában meghalt az állt sulis ballagásom után 1hónappal,apukám meghalt alig fél évvel késöbb,őt 36 nap mulva követte anyám.

rám maradt a bátyám és a mostoha apám,nem tudtam mit kezdeni,nem bírtam feldolgozni azt ami történt velünk/velem!

a 9-et befejeztem még,aztán ugy döntöttem abbahagyom a sulit,nem bírom csinálni azt is meg ellátni egy egész háztartást és a családot ami maradt.szinte teljesen feladtam,nem akartam élni.

majd 2006ban 16 évesen kiderült babát várunk a párommal,bár meg kellett volna ijjednem,elvetetni tán,hisz mindenki ezt várta tőlem,de én megtartottam,mert úgy éreztem most van valami ami életben kell hogy tartson hisz ő bennem él,nővekszik!

a fiam 17 hós volt mikor megszületett a második fiam(őt már nem akartam,de mégis megmaradt),imádom őt+ még 1ok,hogy éljek,bár a 2.fiam születése után elhagyott minket a gyerekek apja,mivel nem bírtam elviselni,hogy bántalmaz és ezt sokszor a fiuk elött teszi.teljesen elkeseredtem,hogy mi lesz most velünk.de újra felálltam,dolgoztam amit éppen tudtam feketén,most van egy uj párom és bár gondolom sokan felelőtlennek tartanak,hisz 20 éves vagyok,és csaknem 1 év után babát várunk,mostmár a 3.at egyben az utolso babámat is,nem szeretnék többet.

mióta tudom az eszem a babáimon kivül szinte semmi jo nem történt,de ők életben tartanak,tudom miattuk élnem kell!

keress valamit ami még örömet tudna okozni az életedben,bár tudom nagyon nehéz,és nagyjából tudom min mehetsz keresztül,hisz anyám is feladta a szemem láttára!!Pedig nem kellett volna neki!Ne tedd!Ne add fel!Azért írtam le neked azt ami velünk/velem történt,mert ez is egy újabb bár kissé talán furcsa történet(hisz melyik 20 éves lány akar rajtam kivül 3 gyerekes anya lenni),tehát ez is egy újabb történet,hogy nem adhatod fel.

ha gondolod írj privátban,korom ellenére sikerült megtapasztalnom olyan dolgokat amiket senkinek sem kívánnék soha.ha mást nem is tudok segíteni,de legalább kibeszélheted magadból a problémádat,tudom sokat segít néha az is ha csak beszélhetünk róla!!!

az utolsó válaszoló előtt le a kalappal. Vegyél példát róla,(mert talpra tudott állni). nemcsak te mész keresztül nehéz és rossz dolgokon, hanem más is. Tudom, hogy ez nem segít, de ha te nem teszel valamit a helyzeted javításáért, akkor mi mit segíthetünk???

Ha nincs senkid, az tényleg nagyon rossz lehet. Nem tudom, hogy lehet kilábalni ebből. Azt sem tudom, mennyi ideje történt, mert tudod, az idő sokmindent megold. Szerintem ne várj segítséget itt. Ha nem érdekelnek a pszichiáterek, akkor ezen már nem igazán lehet segíteni. Szia.

Ha nem akarsz élni, akkor miért ülsz a számítógép előtt?

A számítógép előtt még senkinek nem ért véget az élete. Nem lehetne, hogy leírd, hogy mi történt? Mert engem nagyon kíváncsivá tettél, neked meg már úgyis mindegy..

Én ezt nem értem.

Azért írtad ki a kérdést, mert segítséget vársz.

Bárki bármit ír, az nem jó neked. Akkor mit vársz még?

???

Leégett a házad vagy mi a franc?

Egyszerűen sajnáltatni akarod magad, rosszabb vagy mint egy sebeit nyalogató kutya. Legyen célod az életben, például megtanulhatnál helyesen írni, addig is elfoglalnád magad valamivel.

Ha segítséget akarsz akkor mondjad, de ne nyavalyogj. Az emberek szívesen segítenének úgy látom, de te azt hiszed jópofa ha megbántod őket.

Ha meg akarod ölni magad hát rajta, nekem nem fogsz hiányozni, de ha eddig is ilyen volt a stílusod, megértem, hogy senki sincs melletted. Sok emberen segítettem már, rajtad is segítenék ha hagynád, de gondolom inkább siránkozol egész nap. Így annyit tudok segíteni, hogy postán küldök egy jó erős kötelet.

én ennyi sorscsapást nem éltem még meg, de ha rosszul érzem magam, vagy úgy érzem, csak űr és félelem vár ebben a szánalmas vegetálásban, mindig elképzelem, hogy egyszer a közeljövőben otthagyok minden butaságot és elmegyek csavarogni. aztán valahol a hegyekben elmeditálgatok, és magamba nézve felteszem a kérdést: lenni vagy nem lenni? és ha úgy döntök, nem, megtisztult tudattal és megnyugodt szívvel-lélekkel megölöm magam.

tudod, hogy mi nem segíthetünk, csak a Te döntésedtől függ az életed. sem rábeszélni, sem lebeszélni nem tudunk semmiről, nem is kell, hiszen erős és önálló jellem lehetsz, ha megszerezted mindazt, amit leírtál. az erős és önálló jellemek pedig arról is megismerhetők, hogy vészhelyzetben el tudják magukban dönteni, akarják-e még ezt az egészet vagy nem.