Az öngyilkosságot miért ítélik el?

Kispajtás, örülhetsz a mániámnak, ugyanis arra világít rá, hogy mekkora káosz van benned. Tele vagy ellentmondással és ezt nem csak rossz értelemben lehet venni. Amikor azt mondod, hogy túl vagy rajta, majd kiderül, hogy vágysz rá, az bizony ellentmondás. És amikor azt mondod, hogy túl vagy rajta, az bizony nem igaz, más néven hazugság, de ha így jobban tetszik, akkor önámítás. Hazudni nem csak rosszindulatból szokott valaki, (pláne magának) mielőtt azt hinnéd, hogy rosszat feltételezek rólad. De ettől még az igazság elferdítése hazugság.

Ami a többit illeti, csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz: ha neked ilyen vágyaid vannak, akkor bizony azért tenni kell. Otthon, a szoba mélyén nem lesz sem barátod, sem barátnőd, sem senkid. Ahhoz ki kell mozdulni és nem a padlóra szegezett tekintettel kell járni, kivéve, ha virágot akarsz szedni...

Semmi nem fog az öledbe hullani. Ha tényleg akarsz valamit, akkor mozdulj meg érte!

Még valami: szerinted ki szeretne olyan ember társaságában lenni, akiről kilométerekről árad a negatív energia? Ki akar nap, mint nap panaszkodást hallani és nézni a depis ábrázatodat? Segítek: még te sem. Tehát a folyamatot neked kell elindítanod, erőltetni magadra egy kis mosolyt. Senki számára nem vonzó egy olyan ember, aki annyira negatív, hogy csak kivonni lehet vele.

srácok, ezt kéne lekörözni:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

"igen, káosz az tényleg van bennem, de most itt ülök 19 éves vagyok, azon kívül hogy pl tanulni kezdenék semmi máson nem tudnék változtatni... Hazudni sosem szoktam, maximum magamnak, csak nem veszem észre !"

Pontosan erről beszélek, hogy ha magadnak hazudsz, az is hazugság és nem kell feltétlenül szándékosnak, vagy rosszindulatúnak lennie.

Változtatni azon tudsz, amin akarsz. Egyik napról a másikra nem fog minden megjavulni, de az élet már csak ilyen, nem adja könnyen a boldogságot senkinek. Küzdeni kell érte, ahogy legalább ötszázszor leírtuk már ezt is. Minden út, még a leghosszabb is az első lépéssel kezdődik. De azzal sosem fogsz a végére jutni, ha megállsz a kezdőponton és csak nézed, miközben azon keseregsz, hogy milyen hosszú. Márpedig te most ezt teszed. Állsz, nézed az utat és még az első lépést sem vagy hajlandó megtenni, cserébe viszont minden nap megállapítod, hogy hosszú. Ezt azonban hiába mondod el minden nap és egyre több embernek. Az út egy centivel sem lesz ettől rövidebb, te pedig egy centit sem teszel meg rajta.