Mit tudok tenni, hogy ne kövessek el öngyilkosságot?
Az az én hatalmas problémám, hogy nagyon szerelmes vagyok, de olyan valakibe, akiről tudom, hogy sosem szerezhetem meg. Hisz az öcsém egyik legjobb barátjáról van szó, aki egy 14 éves fiú, de halálosan beleszerettem. Úgy érzem, nélküle nem tudok élni. Én 17/F vagyok és ez, hogy fiút szeretek, mindenkit kiakasztana, így szüleimnek semmiképpen nem mondhatom el, se öcsémnek, mert akkor mindennek vége lenne. Engem senki sem ért meg, nincsenek barátaim, zárkózott vagyok, de hiába szeretnék ebből kitörni, hiába minden próbálkozás, senki se vesz komolyan, egyáltalán nem is foglalkozik velem. Szüleim amiatt, hogy már egy évet pszichiátrián töltöttem hasonló dolgok miatt, nem akarnak pszichiáteri segítségről hallani, mert végig azt hitték, csak kitalálom az egészet. Mindezek mellett kétszer megbuktam, pedig minden erőmmel azon voltam, hogy jól menjen a suli, de megint csak 3 tantárgyból pótvizsgáznom kell. Nagyon sokat tanulok, de mégis minden, mintha csak levegő volna. Nyelvekből egy nagy 0 vagyok, pedig kéne, hogy tovább menjek. Sokszor gondolkozom a jövőmről, és úgy látom, hogy nem fogok semmire sem menni, állásom se lesz, ha nyelveket se tudok, meg a többi. A szüleimmel egyre rosszabb viszonyban vagyok, mivel ők nem hiszik el, hogy bajom van, de nem is mondhatom el, hogy mi a bajom, mert akkor nem is tudom mi történne. Érzem, hogy belül összeroskadok, de kívül képtelen vagyok kifejezni az érzéseimet, nem tudok sírni sem, mert apám mindig ordibált velem ha sírtam, mert milyen dolog, ha egy fiú sír.
Kívülről, mintha semmi bajom sem lenne, de belül...egy szép napon végleg feladom.
Tudom, hogy az öngyilkosság nem megoldás, mert ha élünk, ne vessünk véget ennek ön kezűleg, de tudom, hogy már többször volt öngyilkossági kísérletem és egyszer már majdnem sikerült, de anyám megmentett. Viszont érdemes nekem még így élni? Egy szép napon megszakad a szívem.
Kérlek segítsetek, ha tudtok!
Igen, szóval az a bajom, hogy hetero fiút szeretek és azt nem akarom bevallani a szüleimnek, hogy valószínűleg biszexuális vagyok (mert volt mostanában is egy lány, akivel nagyon szimpatizáltam, de csalódtam benne). Korábban jártam pszichiáterhez, de anyám amiatt, hogy begyógyszereztek, megtiltotta a további kezelésemet és azt mondta, hogy hagyjam abba szimulálást (nem hitt nekem soha). Kb. 1 évet voltam is bentfekve a Bp.-i Heim Pál Kórház Gyermekpszichiátriáján, de ott sem sokat segítettek. Tudom, jártam már azon a meleg.hu-n, de ott se találtam olyat, aki nem csak a szex miatt érdeklődne. Nekem nem kell a szex, nekem csak az ő közelsége kell, hogy láthassam, érezhessem, hogy ott van. Nekem csak ennyi kell, de ezt sem kaphatom meg, ezért roskadtam össze. Iskolaváltoztatás meg sajnos szüleim miatt nem fog menni, mert szerintük nagyon jó helyen vagyok, egyházi iskola ez, csak talán túl magasak az elvárások, és én mindig mindenkinek meg akarok felelni, de ez nem mindig megy.
Szerintem is kéne a pszichomókus, de anyám szerint nincs rá szükségem, és anyám nélkül nem mehetek sehova egyedül, mert halálosan félt mindentől.
Egyházi iskola? Te jóságos Atya Úr Isten... mostmár tényleg kezdelek sajnálni.
Akkor magyarázd el a muternak, hogy mi van, úgy, ahogy nekem magyaráztad el most. Nem hiszem el, hogy nem értené meg. Ha halálosan félt mindentől, akkor a lelki ronccsá válástól is féltenie kéne, nem? (Ezt a biszex dolgot nem muszáj belevenni a buliba, de a többiről elkéne egy hegyi beszéd.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!