Az öngyilkosságot miért ítélik el?

Kisgyerek, megint rossz hírem van: 8ennyi rossz hír után ki akar még élni? :P)

Az a rossz hírem, hogy mindkét szöveget idéztem. Vagyis szó szerint ezt mondtad. Milyen kiforgatásról beszélsz? Tudom, hogyne tudnám, sz@r dolog szembesülni az ilyenekkel, de hát ezért vagyunk, hogy segítsünk neked felidézni, amiket korábban kamuztál, nehogy elfelejtsd őket.

Aha, tehát nem tudod mire vársz még. És ha tudnád? :))

Jajj de leírtad, hogy mi az élet. Szerintem mi?

Igen. Alszol, felkelsz, rámosolyogsz a szeretteidre, bemész dolgozni, jól írod, csakhogy én pl. szívesen megyek dolgozni, mert imádom a munkám és látom értelmét, hazamész, játszol a gyerekeddel, akinek TE vagy a világ, nem más, nem a pénzéhes társadalom, hanem TE. Tanítod, felfedezitek együtt a világ szép dolgait, mert bárhogy is érvelsz, vannak, kirándultok stb. Este főztök egy jót megvacsoráztok, szerelmeskedtek. Alszotok, aztán másnap kezdődik előről. Utána jönnek az ünnepek, kis apróságok, amikkel meglepjük a másikat, látom, ahogy rámmosolyog a kisfiam, és abban benne van a VILÁG, benne van az ÉLET. Kimegyünk a Duna partra, és elvezem, hogy (a rossz oldalai ellenére) a világ egyik legszebb városában vagyok, nézem a Dunát, ami évmilliók óta itt folyik ugyanúgy. Elolvasok jó könyveket, amik gondolkodásra késztetnek, nagyonat beszélgetek párommal barátokkal, eszmét cserélünk, sziporkázunk, nevetünk. Megnézünk egy jó filmet. Dugig esszük magunkat valami iszonyat jóval, amit i főztünk. Belemerülök egy forró fürdőbe, ellazulok és jó zenét hallgatok, Leülök a zongorám mellé, Chopin-t játszok és hagyom, hogy szárnyaljanak a gondolataim.

Most csak amit hirtelen eszembe jutottak. Nekem ez az élet. De azért, hogy ezeket leírhassam, megdolgoztam, és folsyamatosan dolgozok. Nekem megéri.